AFC Tomi mindennapjai.

A halálos boldogság (utolsó rész!!)

(Vége ennek a blognak. Ez az utolsó rész, már megvan a befejezés a fejemben, szerintem jó lesz. Olvassátok!!! písz! )

***************************************************************************

(...) ~Oááá, oááá! (sírt fel az egyik kisbaba) Gratulálok önöknek, egy szép egészséges kisfiúk született! (mosolygott a nővérke) Nagy kő esett le a szívemről mikor kimondta, hogy egészséges. Nagyon boldog voltam.. ~Hát szervusz! Még egy kisfiú! Mi a nevük? (kérdezte a nővérke, és átadta a babákat az orvosoknak) ~Háát ööö.. (motyogtam, és Dórira néztem) ~Molnár Dávid, és.. a másikat te nevezd el! (mosolygott Dóri) ~Öö.. Molnár Dániel? Az jó? (kérdeztem Dóritól) ~Tökéletes! (nevetett)

Pár pillanat múlva be is írta a nevüket az anyakönyvbe, lemérték a súlyukat, megfürdették, és odaadták a kisbabákat Dórinak. Odahúztam egy széket, leültem, és néztem őket.. Sok képkockát láttam a fejemben, és mindig az a kérdés jutott az eszembe, hogy "mi lesz ha..."? Tudom, hülyeség volt ezen gondolkodnom, hiszen egészséges mind a kettő, semmi bajuk nincs, és ha mellettük vagyok, akkor végképp nem lehet semmi bajuk, hiszen vigyázok rájuk..

De aztán rájöttem, hogy vannak fontosabb dolgok is az aggódáson kívül. Mi más lehetne, mint a boldogság.. 1 héttel később: ~Dóri, szívem! Szerinted lehet fényképezni őket vakuval? (kérdeztem, és egy nagy adag milánói spagettit tömtem a számba)  ~Hát nem tudom. Az szerintem árt a szemüknek, inkább vaku nélkül. (mosolygott, és bekapta a számból kilógó utolsó tésztát) Olyan romantikus volt ez az egész, mint a filmekben.. Két szerelmes pár spagettit eszik egymás szájából.

Mint egy álom. A legszebb álom amit valaha is "álmodtam".  Később odajöttek gratulálni a kisbabákhoz a londoniak. Mindenki túl kedves volt velünk az átlagnál. Fura volt, de egyben jó.. Mert mégis ki az apja a gyerekeknek? Hát persze hogy én. Később visszamentünk a szállodánkba a gyerekekkel. Nagy eseményre készültem Dóri háta mögött. Rengeteg meglepetést tartogatok neki. Mikor Dóri elment fürödni, akkor gyors szóltam Fekának hogy jöjjön fel, hiszen vele szervezkedek hogy mi hogy legyen. Igen, ő is utazott velünk ide, Londonba. Ez mindvégig titok marad Dóri előtt, mert akkor már nem lenne meglepi, ha tudná, hogy ő is itt van. De persze nem ez a meglepi... (...)

~Akkor átadod ezt a levelet anyuéknak? (kérdeztem, és elejtettem egy könnycseppet) ~Persze átadom, de Tomi! Biztos hogy így akarod? (kérdezte, és már az ő szemei is könnybe lábadtak) ~Igen, biztos! Szóval ahogy mondtam. A pénzt add át anyuéknak, a levelet is. Minden egyes ismerősömmel közöljétek Petiékkel, hogy már nem... már nem.. szóval.. érted. (mondtam könnyes szemmel) ~Értem. És a rajongókkal mi lesz? Meg az Anti Fitness Clubbal? Ennyi? Vége? (kérdezte lehajtott fejjel)

~Nem titkolózhattok, nekik is joguk van tudni hogy mi történt velünk.. (magyaráztam) ~De Tomi! Nagyon nagy szenvedést okozol nekik, nekünk, a szeretteidnek, mindenkinek! Érted?? (és szorosan átölelt) ~Nyugi, tudom mit csinálok! (és én is átöleltem, miközben egy könnycsepp gördült le az arcomról) ~Kereshettek másik énekest.. nem zavar. Én innentől már befejeztem, nekem ennyi elég volt. A sok fotós, meg mit tudom én kicsodák tönkreteszik az életemet. Minden újság kavarja a szart, hazugságokat hordanak össze.. Nincs más választás. (mondtam, és letöröltem a könnyeim) ~Ja meg Patrik, meg a kis haverjai. Ők se hagynak békén.. Szerinted így lehet élni? (kérdeztem)

~Jól van. Te tudod. De aztán majd kérünk jeleket, ijesztgessetek minket, ne hagyjatok aludni, de a francba, Tomi! (és még szorosabban átölelt) ~Nah jól van.. Fogd a kamerát, és kezdjük! (...) ~Sziasztok! Ez az utolsó videoblog amiben én benne szerepelek. Hiszen nem kis dolgot döntöttem el. Eldöntöttem valamit, aminek nem biztos hogy fogtok örülni, sőt, aki igazán szeret engem, az valószínűleg sírva fog kiszaladni a világból.. Nem akarlak titeket megijeszteni, semmi rossz szándékom nincs. Csak tudatni szeretném veletek, hogy én innentől.... pont pont pont. A folytatást hamarosan Fekáéktól halhatjátok, én viszont már nem leszek benne. Remélem hogy ti ilyet soha az életbe nem fogtok csinálni, ne kövessétek a példámat, mert ez igenis rossz példa. Nagyon szeretlek titeket! Háát.. (és megtöröltem a szemem) Ennyi! Sziasztok!

~Húú Tomi, ez olyan megható volt! Na mindegy. Elmentettem, majd később felteszem a honlapra is. (mondta, és eltette a kamerát) ~Nah, jön Dóri! Jó utat! Szeretlek! (suttogtam, és letöröltem a könnyeim) ~Háát köszi. Heló! Én is! (és lassan kimászott az ablakon le a kocsijához) ~Tomi, szívem! (és egy lágy csókot nyomott a számra) ~Igen, tündérvirágszálam? (mosolyogtam, és visszacsókoltam) ~Tündérvirágszálad? Ezt se hallottam még tőled! Olyan aranyos vagy, nagyon szeretlek! Hol vannak a picik? (kérdezte, és összekulcsolta a két kezét a nyakamnál)

~Én is szeretlek! Alszanak. Úgyhogy.. (és elkezdtem csókolgatni a nyakát) ~Tomi Tomi Tomi! Hallottam valamit. Mintha tőlünk ment volna el valaki kocsival.. Várj csak! (mondta, és odament az ablakhoz) ~Kicsim, gyere vissza! (mondtam, közben odamentem hozzá és átöleltem)  ~Na mindegy. (mosolygott, közben átkarolt és hosszan megcsókolt) ~Dóri! Azt hiszem, hogy most már véglegesen is kijelenthetem, hogy szeretlek. Te vagy az az ember, akiben megtaláltam azt a valamit, amiben eddig senkiben sem még. Veled olyan jó lenni, bár kicsit makacs vagy ami háát, nem éppen jó tulajdonság, de végül is ebben is hasonlítunk. Felnőttünk mind a ketten, van két szép gyerekünk, csupa boldogság az egész életünk. Már csak egy valami hiányzik..(mondtam, és félig letérdeltem elé, miközben egy fehér tokos gyűrűt vettem elő)

********************************************************************

~Hozzám jössz feleségül? (kérdeztem) ~Úristen, Tomi! Ez most komoly? Hát persze hogy igen! (mosolygott, és a tengerkék szemei felcsillantak a fényben) Ráhúztam a gyűrűt az ujjára, és megcsókoltam. Mint egy mesébe illő tündérszerelem. Az egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen tudom, hogy mi vár ránk.. (...) Pár nappal később Budapesten: ....... jóban rosszban, egészségben betegségben, míg a halál el nem választ? ~Igen! (válaszolta Dóri) .......... jóban rosszban, egészségben betegségben, míg a halál el nem választ? ~Igen! (mondtam, és nyeltem egy nagyot) Hallottam, hogy a háttérben Feka el kezdett sírni, a "míg a halál el nem választ" szövegen. Borzasztó volt az a pillanat..

A barátaim miattam sírnak. Ez teljesen elszomorított.. ~A gyűrűket! (mondta a pap) Ráhúztuk egymás ujjára a gyűrűket, és megcsókoltuk egymást. Szegény, semmit sem sejt, hogy én mire készülök.. Ez borzasztó, szó szerint borzasztó! Később kimentünk az udvarra, jöttek utánunk a fotósok, meg mindenki. Mindenhol vaku fénye csapta meg az arcom.. Odajöttek Fekáék gratulálni mintha "mi sem fog történni"..  Nem mertem Feka szemébe nézni, hiszen akkor rögtön el kap a sírás. De sajnos ezt sem éltem túl, elkezdett könnyezni a szemem. ~Tomi! Elérzékenyültél? Olyan aranyos vagy, mikor sírsz. (mosolygott Dóri) (...)

Később elmentünk siófokra nászéjszakát ünnepelni. Gyönyörű volt az az este. Az egyik legjobb amit valaha is éltem át. Másnap reggel: Már 7-kor felkeltem szólni Fekáéknak hogy vigyék el a gyerekeket. Nagyon szar volt az az érzés, de tudom, hogy biztonságban lesznek nála. ~Csss! Dóri még alszik. Itt vannak, nagyon vigyázz rájuk! (mondtam, és átadtam a kisbabákat Fekának) ~Vigyázni fogok ígérem! (mondta, és mélyen a szemembe nézett) ~Biztos hogy ezt akarod? Nem gondoltad meg magad? (kérdezte) ~Igen, biztos! Tudom mit csinálok! Nehéz lesz, de legalább boldogok leszünk. Legalábbis remélem. (magyaráztam) Kezdett a szemei elkönnyesedni. Majdnem az enyém is..

~Na, ne sírj! Akkor ahogy megbeszéltük! Na menj már! (sürgettem, közben egy könnycsepp gördült le az arcomról) ~Jól van, akkor szia! (mondta, és kiment az ajtón) ~Tomi! Ki volt itt? Hallottam hogy beszélsz valakivel! (kérdezte Dóri, közben megdörzsölte a szemeit) ~Szia Kicsim! Senki sem volt itt, csak telefonon beszéltem.. (magyaráztam) ~Ja, jó.. Hol vannak Dávidék? (kérdezte kétségbeesetten) ~Nyugi! Csak kint levegőznek az erkélyen. Hogy aludtál? (tereltem el a témát) ~Egész jól, kicsit fáj a nyakam.. (mondta, és az erkély felé vette az irányt) ~Dóri! Megmasszírozzalak? (kérdeztem, és elé álltam)

~Megtennéd? Köszi! (és leült az ágyra) Én is leültem mellé, és elkezdtem gyengéden masszírozni a nyakát. ~Dóri! Bármit csinálok, bármilyen hülyeséget, tudnod kell, hogy nagyon szeretlek! (mondtam lehajtott fejjel) ~Én is téged. De miért, csináltál valamit? (kérdezte, és felém fordult) ~Nem! (mosolyogtam) ~Nincs kedved lemenni a partra? (kérdeztem) ~Hát felőlem lemehetünk, de előbb behozom a kicsiket! (mosolygott, és egy lágy puszid nyomott az arcomra) ~Dóri! Nincsenek kint, Feka elvitte őket.. Hazudtam. Ő volt itt reggel, nem telefonon beszéltem.

Sajnálom, kérlek bocsáss meg! Semmi rossz szándékom nem volt ezzel, csak úgy gondoltam, hogy kettesben jobb lenni, mint négyesben. Na szóval érted. (magyaráztam) ~Hát ezért voltál olyan zavart? Dehogy haragszom! Inkább köszönettel tartozom, hogy még erre is figyeltél. Nagyon szeretlek! Na, akkor megyünk a partra? (mosolygott) ~Persze, menjünk! (mosolyogtam) Tehát lementünk a Balaton partra, sétálgattunk, beszélgettünk.. Az utolsó perceimet élem most vele, néha sírásra késztet ez az érzés, de tudom, hogy nem szabad sírnom, hiszen egy sokkal jobb helyre fogunk kerülni.

Megálltunk egy padnál, senki sem volt ott, csak én és ő. Elérkezett a "nem várva várt" pillanat. Már a kezemben volt a kés, még akkor vettem elő, mikor nézte a tengert. A hátam mögött volt mind a két kezem. Meg kell tennem. Tudom hogy egy kicsit őrültség, de neki mindent el fogok magyarázni. Majd ha egyszer találkozunk a más világban. Tehát nem habozhattam tovább: ~Dóri! Lehet hogy ettől a perctől fogva elmebetegnek fogsz nézni, és az is lehet, hogy meg fogsz utálni, de tudnod kell valamit.  Mióta megismerkedtünk, teljesen beléd szerettem. Nagyon szeretem mikor rám mosolyogsz, ahogy csókolsz, a tengerkék szemed elképesztően gyönyörű, a bőröd illata mindig jó illatú, a hajad mindig szép dús, illatos. (mondtam)

Ilyen lányról álmodoztam egész életemben. És szerintem minden pasi ilyenről álmodozik.. Kicsit szeleburdi, de szerethető, kicsit félénk, de megbízható, kicsit makacs, de mégis csak egy Dóri. Benned minden megvan. Nagyon szeretlek. És ha most felmerül bármi kérdésed, majd egyszer mindent elmondok. Bízz bennem, nem akarok rosszat. És nagyon sajnálom.. (mondtam lehajtott fejjel) ~Tomi, ezt nem értem.. Én is szeretlek, de mi ez az őszinteség? Olyan kedves vagy hozzám.. (mondta) ~Sajnálom! (mondtam, és a szívébe szúrtam a kést) Utána kihúztam, és az én szívembe is beleszúrtam. Nagyon fájt.. Nagyon nagyon fájt.

- The End -

(Innentől nem Tomi fog mesélni, hanem egy mesélő! Pl. én vagy nemtudom, de nem Tomi, mert ő már halott!)

Tomi pontosan a szívébe szúrta, innentől halott volt Dóri, és Tomi is. Tudom hogy nem szép befejezés, de valahogy mégis szép, hiszen Dóri minden megválaszolatlan kérdésre kap választ Tomitól, odafent! És boldogok lesznek nagyon sokáig.. Így ért véget egy szerelmes pár élete. Dávidot és Danit Feka és barátnője fogja felnevelni. Az események során Peti összejött egy Külföldi modellel, szerencsére tud magyarul mert félig magyar félig angol, szóval jól ki fognak jönni. Miki is összejött egy lánnyal, eleinte nagyon félénk volt vele, de aztán minden lazán ment.. Patrik (Dóriexe) végleg börtönbe került, a sok hazugsága és gonosz tettei ezt produkálta.. De térjünk vissza Tomiékhoz. Ők is boldogok ám!! A boldogság minden percét élvezik, de az még a mai napig is titok marad, hogy Tomi miért is akarta megöletni magukat.. Ezt már csak ő tudhatja. A padnál aminél voltak, volt egy fa. Egy nagyon szép gesztenyefa. A fába bele volt vésve egy szívecskébe, hogy T+D!

I♥London

~Ne menjetek el! Tegyétek át későbbre, gyorsan leforgatjuk az utolsót és mehettek! (magyarázta) ~De b**meg megígértem neki! És úgy örült! (kiabáltam) ~Hát figyelj, választhatsz! Vagy stáb, vagy utazás! Te döntesz, én nem dönthetek helyetted. De szerintem inkább stáb, utazni máskor is tudtok. (mondta) ~Jól van, majd később eldöntöm, majd hívlak! (és letettem a telefont) A nagy hangzavarra Dóri is felébredt. ~Tomi, mi a baj? (kérdezte, és elkezdte a szemét dörzsölgetni) ~Ja bocs, kicsit hangos voltam. Semmi. (motyogtam) ~De tudom hogy valami van, miért nem mondod el?

~Nincs semmi, de tényleg! (mondtam lehajtott fejjel) ~Tomi! (sóhajtott egyet) Nekem elmondhatod, nagyon durva? Vagy mi? (kíváncsiskodott, és elkezdte a mellkasomat simogatni) ~Hát.. Nem fogsz megharagudni, ha nem ma megyünk Londonba? (dünnyögtem) ~Dehogyis! De miért nem ma megyünk? (kérdezte, és a kezeit a nyakam köré fonta) ~Mert az előbb Zé hívott, és mondta hogy ma kellene leforgatni a stáb utolsó részét, mert valahogy kitörlődött. Akkor tényleg nem haragszol? (kérdeztem, és átfontam a kezeimmel a csípőjét) ~Nem haragszom. Tényleg ezen rágódtál, hogy haragudni fogok? (mosolygott)

~Hát igen. Na akkor felhívom Zét, és azt hiszem hogy bocsánatot kérek. Meg elmondom hogy ma mehetünk forgatni. Egy gyengéd csókot nyomott a számra, aztán fel is hívtam Zét megbeszélni a dolgokat.. Pár hónappal később, Londonban: ~Szia szívem! Kint leszólítottak Molnár Tamásként. Itt ismernek az emberek? (mosolyogtam) ~Szia Tomi! (és odaszaladt hozzám) Nem tudom, ezek szerint igen. (mondta, miközben egy lágy csókot nyomott a számra) ~Nanana! Terhesen nem szabad szaladgálni! (mondtam, és végigsimogattam a hasát)

~Igenis főnök! (nevetett) Nem megyünk le kajálni? Megéheztem.. (kérdezte) ~ Persze lemehetünk.. De diétáznod kell, ugye azt tudod? (mosolyogtam, és megfogtam a kezét) ~Igen tudom, na menjünk már! (sürgetett) Később le is mentünk az ebédlőbe, és leültünk egy asztalhoz. Egy kisfiú odajött hozzánk, és valamit elkezdett mondani angolul. Egymásra néztünk Dórival, nem értettük hogy mit mondd. Utána odajött az anyukája. ~Azt mondta, hogy gratulál önöknek a kisbabához! (mosolygott, és felvette a picit) ~Ja köszönjük szépen! Itt magyarok is vannak? (kérdeztem az anyukától) ~Vannak persze, én nem vagyok az, de tudok magyarul. (magyarázta)

~Értem! Köszönjük szépen még egyszer! (mosolyogtam) ~Na, rendelünk valamit? (kérdezte Dóri) ~Persze. Annyira aranyos volt az a kisfiú. Öö mit kérsz? (kérdeztem) ~Nagyon aranyos volt! (mondta gúnyos arccal) Hmm.. csoki fagyit! (mosolygott) ~Miért, szerinted nem volt aranyos? Ja amúgy azt nem szabad, válassz másikat! (nevettem) ~De én fagyit kérek! (dünnyögte) ~Na jó, egy kicsivel nem lehet baj. Ömm, elnézést! (...) Fél órával később: ~Lehet, hogy mégse kellett volna megennem azt a fagyit. (mondta Dóri) ~Hm? Miért mi van? (kérdeztem) ~Fáj a hasam! Vagy ez már a szülés előtti fájás? (kérdezte kétségbeesetten)

~Fogalmam sincs.. Hívjak orvost? (kérdeztem) ~Úristen, szerintem jönnek a babák! (kiabálta) ~Basszus, akkor gyere menjünk a kórházba! (és lassan felsegítettem az ágyról) Gyorsan leszaladtunk a kocsihoz, és elindultunk a Londoni kórházba. Elég nehéz lesz velük kommunikálni, mivel nem nagyon tudok angolul.. Érdekes lesz, abban biztos vagyok. (...) Szerencsére közel volt a szállodához egy kórház, szóval olyan 15 perc múlva ott is voltunk. Bementünk és valahogy elhalandzsáztam egy nővérnek hogy mi a szitu, de nem kellet sokat mondanom, csak ránézett Dóri hasára, és rögtön bevezetett minket egy szülőszobába.

Abban reménykedtem, hogy minden rendben legyen, hogy egészségesek legyenek az ikrek, és hogy ne legyen semmi baj...

(bocsi most mennem kell tanulni, nagyon sok van:/ majd írom tovább..)

AFC menedzser nélkül?

Hát nem tudom, de tuti hogy ivott valamit.. (nevetett Feka) Pár héttel később: Tomi, Szívem! Kelj fel, már délután 2 óra van! (suttogta Dóri) ~Mi? Délután 2 óra? Az szép.. (lassan felültem az ágyból, és ránéztem Dórira) ~Na, felkelsz? Be kéne ágyazni! (sürgetett) Egy fekete, csillogós, mélyen kivágott felső volt rajta, ami a mellét emelte ki. ~Tomi! (csapta meg a fejem egy párnával) ~Mi van? (kérdeztem mosolyogva) ~Láttam hogy a mellemet nézted! Gusztustalan vagy! (mondta) ~Ja bocs! (mondtam, miközben lassan felkeltem)

Felkeltem és adott egy csókot a számra. ~De én így szeretlek! (mosolygott) Visszacsókoltam, aztán elkezdtünk készülődni VIVA megálló forgatásra. Most Dórit is meghívták az Anti Fitness Clubbal. Ennek nagyon örültem, végre megismerheti az ország, a leggyönyörűbb lányt a világon. Kb. 20 perc múlva el is indultunk. Mikor odaértünk, senki nem volt ott. Se Fekáék, se Ben, se egy kamerás, senki. Még a gyerekek sem voltak ott.. Ez eléggé furcsának tűnt, már a kész átverés show jutott az eszembe..

~Hol vannak? Biztos hogy ide kellett jönni? (kérdezte Dóri) ~Persze hogy ide! Egyik nap beszéltem Bennel, hogy meghívnak minket, és hogy ide jöjjünk, ebbe a parkba. És Balázsék is tudnak róla, de ők sincsenek itt. Nem tudom hogy mi van.. (magyaráztam) Aztán egyszer csak egy kamerás jön velünk szemben, háta mögött a Ben egy tortával, Ben háta mögött meg a gyerekek. Fura volt, nem tudom hogy mit akartak ezzel.. ~Boldog szüüüliiinaaapooot! Boldog szüüüliiinaaapooot! Boldog szüüüliiinaaapooot Dóri! Boldog szüüüliiinaaapooot! (mondták egyszerre) És ekkor esett le, hogy Dórinak születésnapja van, én meg elfelejtettem.

~Köszönöm szépen! (mosolygott Dóri, miközben átvette a tortát) ~Na sziasztok! Heló Tomi! Hát nem tudom, remélem sikerült meglepnünk titeket. (nevetett Ben) ~Hát figyelj.. (kezdtem) engem különösen megleptél, mert az a helyzet, hogy elfelejtettem a szülinapját. (mondtam) ~Tényleg ma van a szülinapod? (kérdeztem Dóritól) ~Igen ma van. És tényleg elfelejtetted? Az meg hogy lehet? (mosolygott)  ~Hát fogalmam sincs. (sóhajtottam, és lassan Fekáék is odajöttek hozzánk)

Aztán mindenki nagyot nevetett.. Olyan volt mint egy fura álom, de ha álmodtam is, ilyet még életemben nem álmodtam, hogy elfelejtem a legféltettebb kincsem szülinapját. ~Heló szia sziasztok! Ez itt a megálló, velem, Bennel! E heti vendégünk, az Anti Fitness Club, és Tomi barátnője, Dóri! Elég érdekes dolog történt az előbb, de ezt ti csak holnap fogjátok látni, ezért nézzétek a megállót, a megszokott időpontban! Rengetek kalandban lesz részetek, fogunk bobozni, állatkertbe menni, ott mindenféle állatokat simogatni, játszótérre menni és ott újra megélhetjük a gyerekkort és még sok más vár rátok! Most pedig jöjjön egy AFC szám! Figyeljetek! (köszöntötte Ben, a nézőket)

Később el is mentünk egy játszótérre.. Körbeültünk egy homokozót és elkezdtünk beszélgetni. ~Nos, ti szerettetek homokozni? (nevetett fel Ben) ~Imádtunk homokozni! Milyen kérdés ez? (nevettem) ~Ez amolyan költői kérdés akart lenni. Na mindegy. Vegyük komolyra! (nevetett) ~Melyik volt nektek a legjobb gyerekkori emlék vagy élmény, amit a játszótéren szereztetek? (kérdezte) ~Húú nekem a csúszda volt a legjobb. Mármint úgy élveztem, hogy felmegyünk, lecsúszunk, felmegyünk, lecsúszunk. (mosolygott Feka)

Mármint hogy így versenyeztünk a többi gyerekkel. Mert az ilyen nagy csúszda volt.. (nevetett) ~Aha értem. Szóval Balázs a nagy csúszdákat kedveli. Ezt is megtudtuk.. Látjátok ezért érdemes nézni a megállót, mert ilyen hasznos információkat tudhattok meg a kedvenceitekről! (nevetett Ben) ~Nekünk volt a kertünkben játszótér. Illetve nem teljes, hanem csak ilyen hinta volt, meg mászóka. Azt még az apukám építette nekem. És hát szerettem kimenni hintázni, meg mászókázni. Ennyi. (mosolygott Miki) ~Aha. Hát így spóroltatok a menéssel, mármint nem azzal a menéssel, hanem hogy 5 karnyújtásnyira volt a játszótér.. Jó lehetett neked! (nevetett fel Ben)

~Hát nem tudom, nekem nem volt ilyen jó élmény a játszótérről. Biztos hogy szerettem hintázgatni meg ilyenek, de nem volt egy ilyen sem. (mondtam) ~Aha. Érdekes gyermekkorod lehetett. Peti? (mosolygott Ben) ~Nekem sem volt. Nekem volt ilyen kis motorom, azzal szerettem kocsikázni. (mosolygott Peti) Egy darabig beszélgettünk, aztán állatkerteztünk meg miegymás. És aztán hazamentünk. Most minden olyan nyugis volt, Patrik életfogytiglant kapott, kiderült hogy az egyik maffia haverja volt a csuklyás ember, ő is börtönben van, anyut visszakaptam, Dóri és én boldogok vagyunk, nemsokára ikreink fognak születni, kell ennél több?

Ami aztán végképp kiment a fejemből az az volt, hogy mégse felejtettem el a szülinapját. Vettem neki ajándékokat, már egy hónapja készültem rá, de teljesen kiment a fejemből a sok koncert, meg Patrikék miatt. Estefele oda is adtam neki. Lefeküdtünk és csak néztük egymást. Később: ~Mi lenne, ha elmennénk mondjuk... öö hova szeretnél menni? Ahova még soha sem jutottál el, de már nagyon el akarsz menni oda. (kérdeztem) ~Háát. Londont mindig is szerettem. Nem tudom miért, valahogy az olyan szép város. (mondta) ~Rendben. Holnap mehetünk is! (mosolyogtam) ~Holnap? Tomi! Te ezt most komolyan mondod? (nevetett) ~Persze hogy komolyan mondom. Holnap irány Anglia! Csak te, meg én. (és egy lágy csókot nyomtam a szájára) Ő is visszacsókolt és elkezdtünk csókolózni..

Aztán valahogy a kezem a fenekéhez ért, nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Az  tény, hogy jó este volt. Másnap reggel: ~Csörrr csörrr. Szólt a mobilom. Zé volt az.. ~Heló Zé! Te sose alszol? (morogtam) ~Szia Tomi! Bocsi ez most fontos! Még ma be kellene jönni a stáb utolsó részét leforgatni, tudom hogy már leforgattuk, de nem találom. Valahogy kitörlődött a rendszerből.. (magyarázta) ~Mi? Nem ér rá máskor? (dünnyögtem) ~Sajnos nem, mert már a viván réges rég adják, már csak az utolsó 5 rész hiányzik.. Tomi, muszály! (mondta) ~De hát ma nem lehet! El fogunk utazni Dórival Londonba! (kiabáltam kétségbeesetten) ~Tomi! Akkor ki fognak rúgni, többé nem lehetek a menedzsered! Ezt akarod? (kérdezte) ~Nemár! Basszus! Most mit csináljak?

Elrabolták az anyukámat!

Aztán mikor észrevette hogy futok utána, ő is elkezdett futni, és hirtelen hátrafordult és belém szúrt egy kést. Csak a kezem sérült meg, mert azt tartottam magam elé és csak az ért a késhez. Hallottam hogy jönnek Fekáék és azt is hogy hívja a rendőrséget.. Próbáltam az arcába nézni de nem láttam, mert a csuklya alatt volt még egy álarc. ~Ki vagy te? (kérdeztem, közben a kezem iszonyatosan fájt) ~A halálod! (mondta nevetve és elfutott) A kezembe még mindig bele volt állítva a kés, tele volt vérrel a járda.

~Tomi! (kiabálta Dóri, és odafutott hozzám) ~Gyere, állj fel! Ezt ki kell húznunk a kezedből. Nem maradhat benne. (mondta könnyes szemekkel) ~Ááá! (kiáltottam fel) Dóri ez fááj! (kiabáltam)~Bocsi, de ki kell szednünk ezt a kést. Gondolj valami szépre.. (és újra megpróbálta kihúzni a kést a kezemből) ~Ááá! (kiáltottam fel még egyszer) Feka is odajött.. ~Úristen! (mondta kétségbeesetten) Már Dóri keze is kezdett véres lenni, de láttam rajta, hogy nagyon segíteni akar nekem. És végül sikerült kiszedni a kést.. ~Adjad! (mondta Feka, miközben átvette a kést.

~Ezt elcsomagolom mielőtt valaki félreértené.. Mutasd! (és Feka megnézte a kezem) ~Szerintem nem annyira mély, túl fogod élni.. (mondta)~Hát kösz. Az a f*sz elfutott.. (mondtam lehajtott fejjel) ~Láttad az arcát? (kérdezte Dóri) ~Nem. A csuklya alatt volt még egy álarc féleség.. (magyaráztam) ~De jól vagy? Nem fáj? (kérdezte Dóri, közben letörölte a könnyeit) ~Dehogynem rohadtul fáj! (kiabáltam) Ezt talán nem kellett volna, főleg nem Dórinak kiabálni, de tényleg nagyon fájt a késnek a nyoma..

~Na gyertek menjünk fel! A rendőrök hamarosan megérkeznek.. (mondta Feka) Felmentünk és bekötöttük a kezemet. ~Ááá! Óvatosabban! (kiabáltam Fekának) ~Jaaj Tomi ne nyávogjál! Mint a kisgyerekek olyan szinten vagy! (kiabálta Feka) Ránéztem Dórira, és elkezdett sírni. Tényleg nem kellett volna rákiabálnom az utcán. Úgy látszik nagyon a szívére vette. ~Dóri miért sírsz? (kérdeztem, és leültem mellé) ~Miért kiabálsz velem? Nem is szeretsz.. (hajtotta le a fejét) ~Dehogynem! Szeretlek! Hányszor kell még elmondanom? ~Látod! Mondom hogy nem szeretsz. (dünnyögte)

~Na jól van fejezzétek már be mindketten! Mindenki szeret mindenkit és kész! (mondta Feka) Később csöngettek az ajtón. ~Na várjatok, ezek a rendőrök lesznek! (mondta, és kinyitotta az ajtót) ~Jó estét! (köszöntötte őket Feka) ~Jó estét! (mondták egyszerre) ~Jöjjenek be! (hívta be őket Feka) ~Jó estét! (mondtuk egyszerre Dórival) ~Szóval az a helyzet van, hogy őket már régóta... (és mielőtt befejezte volna Feka a mondatot, közbeszólt az egyik rendőr) ~Régóta zaklatják Tamást és Dórát! Tudunk róla.. (magyarázta az egyik)

~Ja, oké.. Na és most nemrég felcsöngetett egy csuklyás, álarcos ember. Mikor felvette Tomi a telefont, nem szólt bele, hanem hátrált és el akart menni. És Tomi leszaladt, utánafutott és beleszúrta a kezébe ezt a kést. (és elővette a véres kést) Nem tudom hogy ezt odaadjam önöknek? Vagy.. ~Igen, elvisszük az őrsre! Folytassa.. (mondta) Na, szóval.. belé szúrta, és a többit nem tudom. hogy volt tovább? (kérdezte tőlem Feka)

~Úgy hogy kérdeztem tőle, hogy ki ő és mondta hogy a halálom. És elfutott. Ennyi! (magyaráztam) ~Nyilván önökre akart ijeszteni. (nevetett az egyik) ~Na mindegy és írt egy levelet nekünk.. Nézze! (és odaadtam a levelet) ~Hmm.. mindenképp szóljanak, ha bármit megtudnak. Ne fizessenek neki! Megpróbálunk intézkedni.. Higgyék el, nem lesz semmi baj! (nyugtatott minket) Aztán elmentek.. ~Még hogy nem lesz semmi baj? A saját anyámat rabolták el! Ez hülye? (kérdeztem Fekától)  (folyt.köv!!!!)

Az ismeretlen ismerős

A koncert fergetegesre sikerült, jól éreztem magam. Nagyon sokan jöttek el, és ez jó érzés. Jó érzés, hogy ilyen sokan szeretnek minket. Mikor hazaértünk, borzasztó fogattatás fogadott minket Dórival. A lámpák lent a földön széttörve, az ablakok tárva nyitva szintén széttörve, szekrények kipakolva, ruhák meg a cuccok szétdobálva, üvegszilánkok mindenhol. Rettenetesen megijedtünk. Biztos vagyok benne, hogy ez mind Patrik műve. Sajnos újra szabadlábon..

~Ez Patrik volt? (kérdezte Dóri síró szemekkel) ~Igen. Azt hiszem hogy ő. (mondtam, és szorosan átöleltem) ~Elköltözünk! Itt többé nem maradhatunk.. és most azonnal hívom a rendőrséget. Ez már sok.. (magyaráztam, miközben a rendőrség számát ütöttem be) ~Háló! Jó napot kívánok! Én Molnár Tamás vagyok. Borzasztó nagy felfordulás fogadott minket a lakásomban hazajövet, a párommal. Az ő volt pasija állandóan szaklat minket, most elvileg börtönben van, de azt hiszem, hogy már valahogy kiszabadult..

~Jó napot! Jól van, értem. Nyugodjanak meg, megnézem hogy a börtönben van e. Az képtelenség, hogy kiszökött volna. Rengeteg biztonsági őreink vannak, meg riasztók, szóval ez lehetetlen.. Egy pillanat.. (magyarázta) ~Rendben! (mondtam) De ha mégse Patrik volt, akkor ki tört be a házunkba? Ki akarhat rosszat nekünk? Dóri rettenetesen remegett a félelemtől, és ez egy kicsit megrémisztett. ~Tévedés történhetett. A párja exe ott ül a börtönben, ellenőriztem a lakatot, de nem feszegette. És lehetetlen kinyitni, nem ő volt! (mondta)

~Értem. Azért köszönöm.. Viszont hallásra. (köszöntem el) ~Hát Dóri, nem Patrik volt. Mondták hogy ő most ott ül a börtönben, és lehetetlen kinyitni, meg nem feszegette a lakatot. (magyaráztam) ~De akkor ki volt? Tomi! Miért nem tudnak békén hagyni? (mondta, és egy könnycsepp gördült le az arcáról) ~Hát nem tudom.. De ne felejtsd el mit mondtam tegnap! Bármi történjék, én vigyázni fogok rád! (és szorosan átöleltem)

~Jaj Tomi! Nagyon szeretlek! (suttogta a fülembe) ~Na és ki fogja kitakarítani a lakást? (kérdezte) ~Nem tudom, de mihamarabb költözzünk el innen. Szedd össze a cuccaidat ha nem vitték el.. Én is majd összeszedem az enyémet, addig szólok Balázséknak hogy mi a szitu.. Fel is hívtam Fekát, és elmondtam neki mindent szóról szóra. Majd továbbadta Petiéknek is..  ~Figyelj, Dóri! Mivel itt már nem tudunk aludni, meg már nem is akarok, egy pár napig Balázsnál fogunk. Majd a neten keresünk lakást.. Nemsokára jönnek Balázsék kocsival!(mondtam)

Pár perccel később meg is jöttek. Lementünk, a cuccokat felpakoltuk a kocsira, beültünk és elindultunk Fekához. ~Na és Patrik elvitt valamit? (kérdezte Feka) ~Nem, nekem szerencsére minden megvolt, csak szétdobálva.. neked Dóri? (kérdeztem) ~Nekem is minden megvan. De nem Patrik volt.. (mondta) ~Hanem ki? (kérdezte Feka) ~Hát azt még nem tudjuk.. Telefonáltam a rendőrségre, és mondták hogy lehetetlen kiszökni, tele van ott biztonságiakkal meg riasztókkal, és hogy nem feszegette a zárt.. De bárki is volt az, nem ússza meg ilyen könnyen. (mondtam)

Másnap délelőtt: ~Na ugye hogy aranyos? (mondta Dóri Fekának, miközben büszkén mutogatta a hello kitty-s rugdalózót) ~Igen, nagyon cuki. (nevetett Feka) ~Azt hiszem találtam valamit.. valami izét.. (dünnyögtem, miközben a laptopomat lestem) ~Mit találtál? (kérdezte Dóri, és odafeküdt mellém) ~Hát lakást! Rózsatövis út, 1234, 2. emelet, 2 szobás, 4 x 5 méteres szobák.. És elég csábító az ára.. (nevettem)

~Tomi! Ne kiabáld el, lehet hogy le vagyunk hallgatva. Vagy valami..  (mondta) ~Ja bocs. (felnevettem, és egy lágy csókot nyomtam a szájára) ~Mennyi az ára? (kérdezte Feka, miközben valami papírokat nézett) ~9880! (válaszoltam) ~Na az nem sok.. Nézzétek mit találtam! (és odanyújtott egy levelet) A levélben ez állt: Kedves Dórika és Tomika! Sajnálom, hogy nagy disznóólba kellett hazajönnötök, de nagyon ideges voltam. Persze direkt csináltam.. Tudnotok kell, hogy kedves Tomika édes anyukája NÁLAM van! Ahhoz, hogy vissza adjam Tomikának, pénzt kérek! Nem érdekel hogy honnan szerzitek, csak legyen meg a pénz! Az összeg: 10000000! És hogy még nehezítsünk is a dolgon, 2 napot adok rá! Ha megvan a pénz, egyedül Tomikával szeretnék találkozni, a lakásában. És semmi rendőr, semmi emberke! Csak Tomika és Én! Ja igen. Hogy ki vagyok, az legyen még titok. Tomika ismer engem! Ha meglátod az arcom, rögtön tudni fogod! Béke legyen veletek barátaim!

~Úristen! Basszus! Az anyámat is belekeverte.. (a szemem rögtön könnybe lábadt) ~Tomi ne sírj! (ölelt át Feka) ~Hát én már szóhoz se jutok.. (mondta Dóri) ~Ki a f*sz lehet az? Csak jöjjön a szemem elé, ott helyben szétrugdosom a pofáját.. (dünnyögtem, és hirtelen megszólalt a kaputelefon) ~Ez ki lehet? Az aki írta a levelet? (kérdezte Feka) ~Nem tudom. Hagyjad, felveszem. (mondtam, és odaszaladtam a telefonhoz) Dóri és Feka is odajött, és kíváncsian várták, a választ. ~Háló? Ki az? (kérdeztem, és letöröltem a könnyeimet)

Egy rövidke csend után hallottam, hogy távozik a csengető és gyorsan odasúgtam Fekának hogy nézze meg az ablakon, ki csöngetett fel. Aztán visszaszaladt hozzánk.. ~Egy ilyen csuklyás ember ment arra fele. (mutogatott) Az arcát nem láttam, mivel hogy háttal volt nekem. (magyarázta) ~Feka! Maradj itt Dórival! Vigyázz rá, én utánamegyek és kinyírom azt a dögöt.. ~Tomi, nee! (ellenkezett Balázs) ~Tomi!! Ne menj, hagyjad, lehet hogy nem ő írta a levelet! (kiabálta Dóri) De nem érdekelt, lementem és futottam ahogy csak tudtam..

Néha fáj a boldogság..

~Azt hiszem, hogy önöknek ikreik lesznek! (kiáltott fel a nővérke) ~Ikrek? (kérdeztük egyszerre Dórival) ~Igen ikrek! A nemüket még nem tudom megállapítani, de ez már biztos, hogy ikrek lesznek! (mondta) Később felült, letörölte az ultrahanghoz szükséges zselét és elköszöntünk. Mindketten tudtuk hogy ez nagy felelősség lesz számunkra, hiszen egyre kevesebb időnk lesz mindenre. Még nem is tudom, hogy a koncerteket hogy fogom leszervezni két gyerek mellett. Nagy meló lesz ebben biztos vagyok..

Nem tudom Dóri hogy gondolhatta meg magát egyik pillanatról a másikra, hiszen ő mindvégig ellenkezett a gyerekügyben, és most látom rajta, repes az örömtől. Fura, de végül is ennek örülök. Hazafele a kocsiban megláttunk egy bababoltot, Dóri nem tudta kiállni hogy ne nézzünk be, így tehát bementünk. ~Jaj Tomi, ez olyan aranyos! Nem vesszük meg? (mutatott rá egy rózsaszínű macis babapólóra) ~Hát ha nagyon akarod.. (mondtam) Bele is dobta a bevásárlókosárba, miközben egy újabb babapólót pillantott meg.

~Tomi ez is kell! Hát nem édes? (mutatott rá egy szívecskés pöttyös kis pólóra, rá egy 2 másodpercre bele is tette a kosárba) Aztán én is bekapcsolódtam a vásárlásba.. Vettünk ikres ruhákat, cumikat/cumisüvegeket, plüssöket meg miegymást.. Később találtam egy igen vicces darabot amit feltétlenül meg kellett vennünk, bár Dóri ellenezte, szerinte ez olyan igénytelen, de nekem bejön.. http://snappy.hu/uploads/shop/snappy.hu/termek/10910_big.jpg

~Tomi! (vitt hozzám egy hello kitty-s rugdalózót) Ezt muszáj megvennünk! (mosolygott rám) http://shop5.unas.hu/shop_ordered/2763/shop_pic/e-bababolt_941056.jpg ~Háát jól van.. (értettem egyet vele, aztán kifizettük a cuccokat) Pár órával később: Egy igen finom illat csapta meg az orrom, a konyhában Dóri bologhnait főzött amit én nagyon szeretek.. Odamentem hozzá, és hátulról átkarolva szóltam hozzá: ~Terhesen főzöl? Ezt mégis hogy gondoltad? (és finoman elkezdtem csókolgatni a nyakát) ~Jaaj ez meglepi akart lenni. (tolt el a vállamnál fogva)

~Ja bocs. (mosolyogtam) És gondolkoztál már a neveken? (kérdeztem) ~Még nem, de a Kitti az olyan aranyos.. (és egy könnycsepp gördült le az arcáról) Mélyen a szemébe néztem, tengerkék szeme mindent elárult, de azért mégiscsak rákérdeztem. ~Miért sírsz? Van valami baj? ~Nincs! (tette le a fakanalat, és elfordult) ~De látom hogy valami bánt.. Patrik? Félsz hogy a gyerekeket is fogja bántani? (kérdeztem, miközben lassan megfordulva letörölte a könnyeit) ~Igen! Hogy találtad ki? (kérdezte)

~Figyelj! Én vigyázni fogok rátok bármi is történjen, ha tűzön kell átmennem miattatok, én meg fogom tenni, mert szeretlek! Nem fogom hagyni hogy bántson minket ezt megígérem! Én is félek, sőt, jobban mint hinnéd, de úgy gondolom, hogy akiket az ember szeret, kötelessége megóvni minden bajtól. A következő már hónap elég nehéz lesz nekünk, lesznek koncertek és nem szeretném lemondani egyiket sem, a rajongókat tiszta szívből szeretem és tőlem ez a minimum hogy megjelenek a megbeszélt időpontban. De ha rólad van szó, ha tudom hogy szükséged van rám, abban a pillanatban futok hozzád!

Bízz bennem! Vigyázni fogok rád! Meg ha meglesznek már a gyerekek, akkor már "rátok"! (és egy lágy csókot nyomtam a szájára) ~Tomi! Nem is tudod hogy ez milyen fontos nekem. Amiket mondtál, az mind olyan nyugtató és szívből jött szavak. (és szorosan átölelt) Te vagy az a fiú, akiről mindig is álmodtam. Olyan kedves, megértő, aranyos ember vagy, hogy az hihetetlen. Figyeled minden kívánságomat, a bababoltban is láttam hogy nem nagyon tetszett neked a hello kitty-s ruha, de mégis beleegyeztél és megvetted. Nagyon szeretlek, nem akarlak elveszíteni! (mondta)

Ez a pillanat leírhatatlan volt. Így akartam maradni vele örökre. Így szorosan átölelve. Fogalmam sem volt hogy valaha egy myspace-n levelet író kis csajjal fogok járni. Sőt ez több mint járás, ez már szerelem! ~Óó istenem! (kiabálta, miközben rápillantott a bologhnaira) ~Hát Tomi, ez bizony odaégett.. (mondta lehajtott fejjel) ~Nembaj. Hagyjad! Inkább együnk sajtosrolót, mert az finomabb. (nevettem) Pár órával később filmnézés közben: http://www.youtube.com/watch?v=qrO4YZeyl0I&a=MHGLNgW0yzM&playnext_from=ML

Szólt a mobiltelefonom.. ~Heló Feka! (köszöntem bele) ~Heló! Hol a f*szba vagy már? 20 perc múlva koncert a wigwamban! (mondta) ~Úristen! Tényleg.. teljesen kiment a fejemből. Öö nemsokára ott vagyok! (motyogtam) ~Oké, de siess! Ne az legyen mint a múltkor Mikinél.. Na cső! (és letette a telefont) ~Dóri! Bocs de most mennem kell. Koncert lesz a wigwamban. Teljesen elfelejtettem. Sietnem kell! Nem akarsz jönni? (kérdeztem, miközben a ruháimat kerestem) ~De, akarok! (pár perc múlva ő is keresgélte a cuccait, és rendbe szedte magát)

~Hát ezt nem hiszem el! (morogtam, miközben a telefonomat keresve, keltem fel az ágy mellől) ~Mit nem találsz? (kérdezte Dóri) ~A telefonom! Az egyik percben még beszéltem rajta... jaaj mindegy. Menjünk! (sürgettem Dórit) Gyorsan leszaladtunk a kocsihoz, és elindultunk a wigwamba. 20 perccel később: Beszaladtam a sminkbe, átöltöztem és kimentem a színpadra. A mikrofont kivettem a helyéről és elkezdtem mentegetőzni nagy sikítások közepette.. ~Hát sziasztok! Nagyon nagyon sajnálom hogy nem sikerült időben elkezdeni a bulit, öö rengeteg mentségem lenne, de azt hiszem hogy inkább kezdjük el.. (mosolyogtam)

~Ja igen Tomi most lánnyal volt azért ilyen szétszórt. (nevetett Balázs) Hátrafordultam és mutattam neki hogy kapja be. Elég vicces volt az eleje, de végül elkezdtük a koncertet. ~Mindenkii! (kiabáltam) http://www.youtube.com/watch?v=O5GCNL2ezwQ

Össze vissza minden

~Hát nem, de jobb később mint soha! Mondja ezt az a bölcs közmondás.. (nevetett) ~Jaj de utálom ezt a közmondást! (morogtam) Hát jó.. majd valahogy kinyögöm neki. (mondtam) Aztán hazamentem Balázsékkal. Szerencsére nem történt semmi, Dóri hangos nevetésére mentünk be. Mikor meglátott, rögtön felpattant a törökülésből, és megcsókolt. Balázsék lepakoltak és bementek Rikiékhez.. A biztonság kedvéért bezártuk a bejárati ajtót, az ablakokat, vittünk be kaját piát, és mi is leültünk hozzájuk. Már fél11 lehetett, de senki sem volt álmos.

És hogy tovább fokozzam a hangulatot, elővettem a.. (perverz vagyok,de nem aztXD) gitáromat, és gitároztunk, énekeltünk.. Nagy lelkifurdalás volt bennem, hiszen el kéne mondanom Dórinak, hogy mi a stájsz. De félek, hogy akkor megsértődik, és haza fog menni, és akkor elkapja a volt pasija. Bár azt nem fogom hagyni hogy elhagyja a lakásomat, bár még ez sem biztonságos, de így hogy sokan vagyunk, nem árthat senkinek.

Aztán csak kimondtam nagy nevetések közepette.. ~Dóri, gyere egy kicsit! (félrehívtam az előszobába) Mindenki arca kíváncsian nézett, hogy miért is hívom félre. Feka persze sejtette hogy miért.. láttam a szemein, hogy szurkol nekem. Tehát kimentünk és elkezdtem.. ~Dóri, figyelj! Lehet hogy ez most mély nyomot fog hagyni a szívedben, meg lehet hogy nem úgy fog esni ahogy azt gondolod, mert ez olyan dolog, ami egy életre szól és te nem akarod. (magyaráztam) ~Tessék? Mi az? (kérdezte, miközben rögtön letörlődött a mosoly az arcáról)

~Hát.. (motyogtam) Szóval.. azt hiszem, hogy nem használtam óvszert, és lehet hogy.. terhes vagy. ~Micsoda?? Tomi! (nézett rám kétségbeesett szemekkel) ~Igen jól hallottad! (a hangom remegett, féltem, hogy így majd elveszítem Dórit) Aztán az egyik kezét a szájához tette, a másikat a könyöke alá, és elkezdett gondolkozni valamin. ~Min gondolkozol? (kérdeztem) ~Azon, hogy mikor lenne jó ultrahangra menni. Talán holnap délelőtt! Neked úgy jó? (kérdezte) Nagy kő esett le a szívemről, hiszen ő nem akarta a kisbabát és mégse kezdett el hisztizni. Felnőtt módjára kezdett el cselekedni, és ez tetszik. Ha lesz, remek anyuka lesz ebben biztos vagyok.

~Igen a holnap az jó. (mosolyogtam, és egy lány puszit nyomtam az arcára) Aztán visszamentünk a többiekhez, Balázs kérdőszemekkel nézett rám, én meg csak egy rövid bólogatást tettem neki. ~De amúgy ha ennyire féltek, hogy megtámad titeket Patrik, akkor miért nem béreltek fel testőröket? (kérdezte Dan) ~Hát.. amúgy már gondolkoztam ezen. Miért ismersz ilyen dagadt erős testőröket? (nevettem) ~Ja nem, de a neten biztos van valahol. (magyarázta) ~Mondjuk ez jó ötlet! (mondta Peti)

Peti és Miki utána is nézett a neten, hátha valami jó testőröket találnak. ~Te mit szólsz? (kérdeztem Dóritól) ~Nekem mindegy, csak az a fontos hogy nektek ne essen bajotok. Ez mind az én hibám, nem kellett volna vele összetalálkoznom soha az életbe. És nem kellett volna vele járni. Hülye vagyok.. (mondta lehajtott fejjel) ~Nem! Velünk ne foglalkozz már mondtam! Te vagy a fontos, nem mi! (mondtam) ~Hát igen! Végül is mi meg tudjuk védeni magunkat, a magunk módján.. (értett egyet Feka)

~Megvan! (kiáltott fel Peti) ~Mi van meg? (kérdeztem) ~Hát a testőrök! Itt van egy telefonszám, meg a képük és egy rövid szöveg. (mondta Miki) ~Felhívjuk? (kérdezte Riki) ~Hát nem tudom. Holnap az ultrahangra is kísérjenek el minket? Az milyen már? Mindegy írjátok le a telefonszámot, majd talán felhívom. (dünnyögtem) Később már kezdtünk álmosak lenni, és lefeküdtünk aludni. Egész este a kisbaba volt a fejemben, hogyha tényleg terhes Dóri, akkor mi azt hogy fogjuk bírni. Vajon kislány lesz vagy kisfiú? Egészségesen fog megszületni? Minden rendben lesz?

Sok sok kérdés kavargott a fejemben, amikre sajnos csak akkor kapok választ, ha túl vagyunk mindenen. De az még soká lesz. Kezdjük ott, hogy még meg sem született. De egyébként biztos hogy jó lesz, hiszen én akartam. Most teljesen véletlenül alakult így, de azt hiszem hogy jobb ez hogy így alakult. Most egyik szemem sír, a másik nevet. Körülbelül most itt tartok..

Másnap reggel: ~Tomi Dóri!! Keljetek fel!! (mondta Balázs) ~Mivanmár? (motyogtam) ~Úristen! Már 9:23! Tomi! Le fogjuk késni a buszt.. (kiabálta Dóri) Gyors felkaptunk valamit, és elindultunk az ultrahangra nagy kapucnikban, hiszen még mindig nem vagyunk biztonságban Patrik miatt. Már vége lehetne ennek az egésznek. (mondtam magamban)

Hosszú várakozás után: ~Szabó Dóra fáradjon a 3-mas terembe! (mondták az orvosok) Bementünk, Dóri lefeküdt egy fehér ágyra, és vártunk. ~Azt hiszem, hogy önöknek ***************! Nem hittem a fülemnek. Elképesztően nagy dolgot mondott a nővérke..  (folyt. köv.. :D)

Tűz és Víz

~És ki? (kérdezte Miki) ~Hát nem vagyok benne biztos, de a volt pasim.. szerintem.. mert mondta, hogy még nincs vége, ha engem nem tud megszerezni, akkor a barátaimat fogja megölni. Most börtönben van, de ha egyszer kiengedik, vagy kiszökik.. akkor már nem vagyunk biztonságban. (magyarázta) ~Tessék? Na ne szórakozz velem! (mondtam meglepődve) Ezt eddig miért nem mondtad? (kérdeztem) ~Bocsi. Csak nem akartalak még ezzel is terhelni! (mondta) ~Hát már megtetted! (mondtam, miközben a fejemet a kezeimre támasztottam)

~Tényleg bocsi! (mondta lehajtott fejjel) ~De akkor ő olyan.. őrült? (kérdezte Balázs) ~Igen. Vagyis nem, de majdnem... (magyarázta Dóri) Hazaértünk, elbúcsúztunk Fekáéktól, és bementünk Dórival a lakásomba. Segítettem levenni a kabátját, és.. ~Na és.. (kezdtem) Gondolkoztál már a gyerek ügyön? (kérdeztem, a tenyerem el kezdett izzadni, hirtelen egy nagy melegség öntött el, mintha betettek volna a sütőbe) ~Nem, de.. jézusom Tomi, te tűz forró vagy! (mondta kétségbeesetten)

~Igen? (kérdeztem) Aztán egyre jobban éreztem a forróságot. Fogalmam sem volt, hogy mi okozhatta ezt az egészet. Aztán Dóri meglátott a farzsebemből kiáradó füstöt. ~Tomi! (és rámutatott a zsebemre) Gyorsan kivettem, és egy égő gyufaszál volt benne. Szerencsém volt, hogy nem terjedt tovább a láng. ~Hát ez meg hogy került ide? (kérdeztem Dóritól, miközben elfújtam a lángot) Dóri szeme könnybe lábadt, és berohant a konyhába.

Odamentem hozzá, és kérdőszemekkel néztem rá. ~Dóri! (szólítottam meg) Miért sírsz? ~Ez Patrik! Ő csinálta. Látod, így fog bántani titeket. (mondta síró szemekkel) ~De mégis hogy? Hogy tette bele a gyufát? (kérdeztem meglepődött fejjel) ~Hát gondolom akkor, mikor átöltöztél a koncert előtt. Akkor ő is ott volt.. Úristen! Miért nem tud békén hagyni minket? Mért fáj az neki, ha valaki boldog akar lenni? (kiabálta) ~Hát nem tudom, de az biztos, hogy kezelésre szorul.. (nevettem fel, és gyengéden megcsókoltam)

Láttam rajta, hogy már kezd lenyugodni és egy szép mosolyt kezdtem látni az arcán. ~Nem lesz semmi baj! (nyugtattam meg, miközben szorosan átöleltem) ~Na és mi bajod lenne, ha gyereked lenne? (kérdeztem) Végig ott lennék melletted, vigyáznák rád! (biztattam) ~Neem, persze én is szeretnék egyszer. És tőled szeretnék. (mosolygott) De nem most! (emelte fel a hangsúlyt)

~Jól van. Szeretlek! (nyomtam egy hosszú csókot a szájára) Bementünk a szobába, leültünk és egymáshoz bújtunk. Mikor vele vagyok, az a pillanat pótolhatatlan. Mióta vele vagyok, az életem megváltozott. Soha sem éreztem egy lány iránt ilyen vonzalmat, mint iránta. Leírhatatlan ez az érzés. Később elmentünk együtt fürödni. Mikor már bent voltunk a kádban, egész végig csak csókolgattuk egymást, nem szóltunk semmit. Nem akartuk elrontani a pillanatot.

Hátulról átkaroltam, ő elfordította a fejét és lágy csókokat nyomtam a nyakára. Aztán csörgött a telefonom, szerencsére egy karnyújtásnyira volt, felvettem és nem szólt bele senki. ~Nem szólnak bele! (suttogtam Dórinak, miközben átvette a kezemből a telefont) ~Nekem se szól bele senki! (suttogta a fülembe, és kinyomta) ~Most kire gondolsz, ki volt az? (kérdeztem) ~Patrik! (mondta)

~Nemár! Lehetne egy olyan nap, hogy ne mondjuk ki a nevét? (kérdeztem gúnyos arccal)~Hiszen te kérdezted, én csak válaszoltam. (mosolygott, közben visszabújt hozzám) ~Az igaz. (mondtam, és elkezdtem simogatni a combját) Aztán szép lassan kikecmeregtünk a vízből, megtöröltem a testét, és ráborítottam egy köntöst. Utána én is megtöröltem magam, és felöltöztünk..

Aztán megint hívtak telefonon, felvettem és a viva szerkesztőség volt az, hogy holnap menjünk be az interaktívba "A rajongók" témában. Aztán bementünk a szobába, és elkezdtünk beszélgetni. ~Akkor most felhívom Rikit és Dant hogy amíg én a vivában vagyok, vigyázzon rád valaki. (magyaráztam) ~Nem kell nekem bébicsősz. Tudok magamra vigyázni. (mondta) ~De értsd meg, féltelek! Méghozzá nagyon! Ellesztek hárman.. (mosolyogtam, miközben a telószámokat kerestem)

~Nem leszünk el, mert nem fognak jönni! (ellenkezett) ~Te is ugyanolyan makacs vagy mint én. (mosolyogtam, és megcsókoltam) ~Na jó. Neked nem lehet nemet mondani.. (nevetett) Fel is hívtam őket, és rögtön igent mondtak. Így legalább tudom, hogy biztonságban lesz, míg én távol vagyok. ~Sietek haza, aztán majd áthívom Petiéket is. És így nem érhet baj téged. Te vagy a legfontosabb, velem ne törődj. (a jobb kezemet nekitámasztottam a szekrénynek, és hosszan cirógatni kezdtem a száját)

Pár perc után ledobtam a telefont egy fotelba, és mind a két kezem a fenekéhez ért. Ő a nyakam körül átkarolt, és lassan az ágyra fektettem. Ilyenkor kizárom a külvilágot, és csak csókolgatom mindenhol.. Aztán az ajtó kinyílt, és ki állt ott? Az édesanyám. Eléggé kínos volt még az a pár másodperc, persze rögtön elnézést kért, és kiment. Dórival egymásra néztünk, és hallottuk hogy leteszi a sütiket, és halkan távozik. Szegény Dóri remegett az idegességtől, hiszen mégiscsak ránk nyitottak.

Gyengéd puszikat nyomtam az arcára, és így egyszer csak elaludtunk. Másnap reggel: Ááaauu. (ásítottam egy nagyot) Megfordultam Dórihoz, és hozzábújtam. Aztán ő is megfordult, és rám nézett. Tengerkék szemei csakúgy csillogtak a boldogságtól. Később kiment wc-re, kerestem a kotont papírját, de nem találtam. Lehet hogy elfelejtettünk védekezni? Ez számomra jó, mert úgyis babát akarok tőle, de ő erre hogy fog reagálni?

Mikor visszajött látta rajtam hogy valami nincs rendben. ~Tomi, mi van? Miért vágsz ilyen rémült fejet? (mosolygott, közben egy lágy puszit nyomott az arcomra) ~Öö semmi. (dünnyögtem) Na szóval akkor ma jönnek Rikiék, oké? Olyan 2 óra fele.. (tereltem el a témát) ~Jól van. (mosolygott) Pár óra múlva: Felálltam, átöltöztem, hajat vasaltam, fogat mostam, és meg is jöttek Rikiék. Aztán elbúcsúztam, és elindultam a vivába. Már ott volt mindenki, csak én hiányoztam.. Kisminkeltek, és  be is mentünk a stúdióba.

Most Ada volt a műsorvezető.. Köszöntöttek minket, és el is kezdtünk beszélgetni. ~Szóval most a rajongókról van szó, hát mint azt már tudjuk az Anti Fitness Club-nak elég sok rajongója van, leginkább lányok. Ugye? (kérdezte Ada) ~Igen a többség lány, de persze vannak fiúk is. (válaszoltam egy nagy mosollyal) ~Most beszéljünk az aláírásokról. Öö (kezdte) Titeket már ért, vagy volt hasonló, hogy egy rajongó nem megszokott helyre kérte az aláírást? (nevetett) ~Igen volt, tavaly nyár közepén volt egy olyan, hogy egy lány a mellére kérte az aláírást, és neki volt pasija, és erre nagyon nagyon mérges lett, és megfenyegetett, meg kinyomozta a telefonszámom, állandóan hívogatott meg, meg ilyesmi.. de ez felejtős. (magyaráztam)

~Meg nem olyan szégyenlősek a mai fiatalok ahogy azt hinnétek, szóval elég extrém fantáziájú minden lány. (nevetett fel Peti) ~Hát igen. De mi az ilyeneket szeretjük, szóval nyugodtan lehet kéri bárhova, mi elvállaljuk. (nevettem) Később a többi kérdést is feltette, meg beszélgettünk egy jót. Jól éreztem magam, remélem Dóriék is... (reménykedtem magamban) Mikor vége volt, meghívtam Balázsékat hogy aludjanak nálam, meg elmondtam a történteket. És hazafele rátértünk a gyerek ügyre. ~Ezt el kéne mondani neki.. (mondta Balázs) ~Tudom de ez nem olyan egyszerű. (sóhajtottam)

Minden egyszerre..

Pár héttel később..

Elmentünk egy buliba Rikiékkel, nem akartam teleinni magam, mert abból csak rossz sülhet ki. De jobb, minthogy otthon üljek arra vigyázva, hogy ne történjen semmi. Tehát elmentem. Egész reggelig tartott a buli, ki hogy bírja.. De természetesen nem úszhattam meg pia nélkül, mindenki úgymond "ráerőszakolt" az ivásra. Pár perc múlva már nem voltam magamnál, de az a lényeg hogy jól éreztem magam. Peti is odaszólt hogy ennek nem lesz jó vége.. Látszott rajta hogy aggódik értem, de nem tudtam mit csinálok, teljesen a pia uralma alatt voltam.

Később már jöttek oda a lányok, az egyik különösen felkeltette az érdeklődésemet. Mintha már láttam volna valahol. Ő szó nélkül lesmárolt, aztán felhívott az egyik szobába. Teljesen ki voltam már, és szerintem látszott rajtam is, hogy már több mint 4 órája bulizok. És csak ennyire emlékszem. Reggel mikor felébredtem, nem volt rajtam ruha, szóval sejtem hogy mi lehetett. A lány hagyott egy üzenetet a telefonszámával, és megköszönte az estét.

Felöltöztem, lementem és már csak a takarítók voltak ott, mindenki hazament. Bár Miki még ott volt, de láttam rajta hogy nincs minden rendben vele. Ideges volt, mintha öngyilkos akart volna lenni, olyan feje volt. Kicsit megijedtem és odamentem hozzá megkérdezni, hogy mi baja van. ~Szia Miki! Van valami baj? Nem jössz? (kérdeztem) ~ Heló! Nincs semmi bajom, majd megyek.. Még el kell intéznem valamit!

Így hát elköszöntem, és hazamentem. Útközben láttam a telómon a nem fogadott hívásokat, Dóritól kaptam mindet. És ebben a pillanatba jutott az eszembe. Úristen mit csináltam! Egész végig Dóri járt a fejemben hazamenet.. Vajon majd megfog bocsájtani? Hazudni nem hazudhatok, eddig mindent elmondtunk egymásnak. Őszinték voltunk mindenben. Gondunkat, bajunkat el mondtuk, és most ezt elrontottam.

Hogy én mekkora egy hülye vagyok! (szidtam magamat) Mondjuk meg is érdemlem ha szakít velem, bár az mentség, hogy nem voltam magamnál, de azért mégis.. Nem akarom hogy szakítson.. Hazaértem, és felhívtam Fekát. Ő mindig megnyugtatott ha valami bajom, gondom, bánatom volt. ~Na heló! Mikor mentél haza? (kérdeztem) ~Szia! Öö olyan hajnali fél3 fele.. te? ~Most értem haza. És megcsaltam Dórit, hogy mondjam el neki? (dönnyögtem) ~Uhh. Láttam hogy felvisz az a csaj, de hiába szóltam volna, úgyse értetted volna meg.

Nem tudom.. de szerintem mondd el neki, hátha elnézi ezt az egyet. (magyarázta) ~Jó, akkor.. most felhívom. Ja amúgy este konci! Készüülj! ~Tudom. (nevetett) Te is! Szedd össze magad, ha leteszi a telefont vagy valami, akkor se bánkódj. Majd kibékültök. Na akkor hívd, este tali. Pusz ~Oké, heló! Aztán felhívtam.. ~Szia Dóri! Bocsi hogy nem vettem fel a telefont.. van rá magyarázat. És sajnos nem jó hír. ~Szia! Na végre hogy hívsz.. Mi van veled? Átjössz? Mi nem jó hír?  (kérdezte) ~Igen átmegyek. Majd elmondom. De készítsd elő a zsepiket. Szeretlek! És le tettem a telefont.

Remélem hogy nem ijesztettem meg.. ~Szia! (és egy hosszú csókot nyomtam a szájára) ~Szia Tomi! Na mi van? Mi az a rossz hír? (kíváncsiskodott) ~Tegnap elmentünk bulizni, és.. (kezdtem) szóval, megcsaltalak. Dóri ne szakíts velem kérlek! (motyogtam) Könnybe lábadt a szemei, nem szólt semmit. Később átölelt és: ~Tomi ne csináld ezt velem! Dehogy szakítok. Mert szeretlek! De te ezt semminek veszed! (és egy apró könny csordult ki a szemeiből) ~Nem ez nem igaz! Én is szeretlek! Be voltam rúgva, leitattak, nem én akartam, értsd meg! (és már én is kezdtem könnyezni)

És meg akartam csókolni, de ő elfordította a fejét. Aztán megfogtam a két vállát, és csak azért is megcsókoltam. Aztán már ő is engedte, és úgy maradtunk egy pár percig, átölelve, csókolózva. Aztán eszembe jutott hogy már kéne készülődnöm az esti koncertre, elmondtam neki, és mondta hogy velem jön. Olyan jól esett, hogy még most is kitart mellettem. Letöröltük egymás könnyeit, és elindultunk Mindszentre.

Örültem hogy megbocsátott, és rendbe jött minden. Nagyon szerencsés ember lehetek, hogy ilyen aranyos barátnőm van. Beültünk a kocsiba és elindultunk... (tudom elég nagy időugrás.bocsiXD) Odaértünk, kiszálltunk a kocsiból és megfogtuk egymás kezét, közben csókot nyomtunk egymás szájára. Bementünk és már ott állt Feka és Peti. Miki nem volt ott. Fura volt, mert reggel azt mondta hogy majd jön.. vagy lehet hogy elfelejtette? Az nem lehet. Basszusgitár nélkül nincs koncert!

~Sziasztok! Miki hol van? (kérdeztem) ~Rá várunk már nem tudom mióta.. Még jó hogy te megjöttél. Vagyis ti. (mosolygott Feka) ~Ez fura. Reggel még a bulin ott volt, és idegesnek tűnt.. ~Hát nem tudom.. még van 10 perc, ha most nem jön, akkor sajnos be kell jelentenünk a rajongóknak, hogy nincs koncert. (mondta Feka) ~De tényleg hol lehet? Valaki felhívja? (kérdezte Peti) ~Hát hívjátok.. Addig mi bemegyünk.. ja és ha felveszi, akkor üzend meg neki a nevemben, hogyha nem ér ide időben, nyugodtan bekaphatja! Tehát Dórival bementünk. Leültem a sminkbe, kisminkeltek, megcsinálták a hajam, átöltöztem, és visszamentem Dórihoz. ~Jöhetne már.. (mondtam sürgetően) Közben elszívtam egy cigit, bár nem szabadott volna, de muszáj volt, nem bírtam már ki.

Aztán az utolsó pillanatban megjelent Miki rohanva a sminkbe. Nagy kő esett le a szívemről. Odaszóltam neki hogy siessen, aztán elbúcsúztam Dóritól, és felmentünk a színpadra Petiékkel. Minden elvolt sötétítve hogy ne lássanak minket, minden olyan izgi volt. Beálltunk a srácokkal, Miki is halkan odafutott a helyére, gitárok a nyakban, dobverők a kézben, tehát kezdődhet a buli! A koncert kb 2 órás volt, nagyon jól éreztem magam, iszonyatosan jó hangulat volt..

Mikor vége lett meghajoltunk, és elköszöntünk a rajongóktól. Már sík sötét volt kint.. Megkerestem Dórit, és megcsókoltam. ~Na vége? Izzadtan sokkal jobban nézel ki, mint simán! (dicsért meg mosolyogva) ~Igen? De édes vagy! (öleltem át) És végül hazamentünk a fiúkkal, és Dórival. A kocsiban Miki elmesélte hogy miért is késett: ~Amúgy azért késtem, mert valaki minden nap hívja anyuékat, de nem szól bele. SMS-ben megírta hogy hol találkozzunk, és személyesen elmondja hogy miért hívogat minket. A buliban állítólag ott volt, és írta hogy ott találkozzunk. Tomi, reggel azért mondtam hogy még el kell intéznem valamit, mert rá vártam! Nem tudom ki az, de most már elég idegesítő! (magyarázta)

~Szóval akkor rá vártál? És ott volt a buliba? (kérdeztem meglepődve) ~Igen elvileg ott volt! (mondta) ~Hát Miki, nekem van egy tippen hogy ki lehet.. (szólalt meg Dóri)

Kell nekem, mert szeretem!

Másnap elmentünk Balázsékkal a pénzért. Kicsit meglepődött az összeg hallatán, de végülis megkaptuk, hiszen ebben állapodtunk meg.. Aztán átutaltuk a pénzt, és már véglegesen kimondták, hogy nem csuknak le, és nem zárják be a wigwamot. De sajnos plusz munkát is kellett végeznünk, mégpedig a wigwam rockklub kitakarítását. Természetesen elvállaltuk hiszen nem nagyon volt más választásunk, elmentünk, és nekiláttunk a munkának. Mikor már a vége fele tartottunk, elgondolkoztam a stábos dolgon.. Jó lenne már újra összehozni egymást, persze nem abban az értelemben. De úgy mégis. Remélem a többiek beleegyeznek. (mondtam magamban)

Kész lettünk, csillogott villogott mindenfele a wigwam. Olyan jó érzés volt segíteni, mármint hogy jót tenni. Hazafele az úton Feka elhívott egy buliba, de érdekes módon nemet mondtam. Mindenki tudja hogy én nagy bulizós arc vagyok, de már nem akartam több kárt okozni. Ha valahol ott vagyok, akkor úgyis történik valami.. Hazamentem, áthívtam Dórit, és együtt töltöttük az estét. Minden olyan nyugis volt, nem fenyegetett semmilyen veszély.

~Köszönöm hogy átjöttél. Szeretlek! (csókoltam meg) ~Nincs mit, én is, nagyon! (mondta, a szemei csak úgy csillogtak, a haja olyan puha, lágy volt. soha senkivel életemben, nem voltam még ennyire boldog, mint vele) Átöleltem, szorosan magamhoz húztam, és csókolgattam mindenét. Olyan mesébe illő volt az egész, mintha nem is a valóságban voltunk volna, nagyon álomszerű volt. Lefeküdtünk, kicsit néztünk tévét, és aludtunk.

Nem tudtam elaludni, valami késztetett arra hogy nekem most meg kell csókolnom, fura volt. De úgy láttam, hogy ő sem tud, minden percben csak forgolódott, utolsó "forgása" felém végződött.. Én csak néztem, és gyönyörködtem. Aztán kinyitotta a szemét és egyenesen a szemembe nézett, és hirtelen valami csodás dolog jutott az eszembe. ~Te se tudsz aludni? (mosolygott) ~Nem. (ráztam meg a fejem) ~Tudod min gondolkodtam? (kérdeztem) ~Öö nem. (válaszolt)

Nagyon gondolkoztam hogy el mondjam e neki, hogy mit szeretnék. Lehet hogy ezzel meg fogom bántani, és ez talán a szakítást érheti el, amit én nagyon nem szeretnék. De aztán elkezdtem.. ~Hány éves is vagy? ~21. miért kérded? Ezen gondolkoztál? (nevetett fel) ~Jaa nem, dehogyis. (nevettem) ~Csak... (kezdtem) ~Mi lenne ha.. (folytattam, de még mindig nem voltam biztos benne, hogy el mondjam e neki, féltettem a kettőnk kapcsolatát, de aztán sikerült befejeznem a mondatot) ~Mikor szeretnél gyereket? (kérdeztem félénken..) ~Te ezt most.. komolyan gondolod? Nem vagyunk annyira öregek, hogy már a gyerekvállaláson gondolkozzunk, nem? (mosolygott) ~Jó igen, de úgy mégis..(motyogtam)

~Mi mégis? A válaszom nem! Amúgy se lenne időd rá, a sok koncertezés, meg most fognak jönni a nyári programok, meg tv szereplések. Plusz még egy gyerek is? Egy síró kisbaba? Meg ha nem lennél itthon, akkor vigyázzak rá én? Te ezt most hogy gondoltad? (kérdezte) ~Jaaj veled nem lehet beszélni! Komolyan gondoltam, miért mikor? 10 év múlva? (vágtam gúnyos képet) ~Neem, de most nem! Meg hogy néznék ki nagy hassal? Így se vagyok egy vékonyság.. meg egy gyerek nagy felelőséggel jár. (magyarázta)

~De nekem pont megfelelsz. (mosolyogtam, és egy lágy csókot nyomtam a szájára) Tudom hogy nagy felelőséggel jár, de most miért ne? ~Jaj Tomi! Te annyira aranyos vagy, hogy az már fáj! (mosolygott, és szorosan hozzám bújt) ~Én aranyos? Jó és most képzelj magad elé egy kisbabát, na az milyen aranyos. (hülyültem) ~Jaajjajj.. (kezdte) Inkább aludjunk. (javasolta) ~Muszáj? Van jobb ötletem. (mosolyogtam) ~Bocs, most fáradt vagyok. Neked meg ha jól tudom, holnap stáb forgatás..

~Hogy te milyen jól informált vagy. (nevettem) ~Fáradt vagy? Jó duma.. Újra átöleltem és egyre közelebb bújtam hozzá. Aztán lecsuktam a szemem, de még mindig nem tudtam elaludni. Újra kinyitottam és Dóri már nem volt ott, szóval biztos aludtam egy darabig.. Utánanéztem hogy hol lehet, egy féltés tört ki a szívemből, rettenetesen féltem Dórit mindentől. Aztán megtaláltam, ivott valamit, gondolom szomjas volt. Odamentem hozzá, átkaroltam és csókolgattam a nyakát. És odasúgtam a fülébe hogy szeretlek.

Másnap mentem stáb forgatásra, tök jó volt, és Lindával is már béke van. Délután meg az interaktív chatbe hívtak meg engem. Felöltöztem, hajat vasaltam, fogat mostam és egy hosszú csókot nyomtam Dóri szájára búcsúzásul. Elindultam az interaktívba.. Ben volt a műsorvezető. Rögtön köszöntötte is a nézőket, és belevágott az adásba.

~Na lássuk az első kérdést. Öö ez SMS formájában érkezett. Hogy állsz a csajokkal, van barátnőd? Kriszti kérdezte ezt a kérdést.. ~Hát nem aprózza el ő sem. (nevettem) Na hát köszönöm szépen a kérdést, igen van. (mosolyogtam) ~Na az tök jó. Hány hónapja? (mosolygott) ~Hát még az elején vagyunk.. szóval friss a kapcsolat. (magyaráztam) ~Aha értem. Hát mindenféleképp sok boldogságot kívánunk nektek! ~Áá köszönjük szépen..

~Lássuk a második kérdést. Ki, vagy mi lennél a mesehősök közül? Ezt az SMS-t Dóri kérdezte.. ~Öö Dóri? (lepődtem meg) ~Igen Dóri. (nevetett fel) Miért esetleg ismersz egy Dóri nevű lányt? Vagy miért lepődtél meg? (kérdezte) ~Ja, hát több Dóri nevű ismerősöm van.. (nevettem) De nem tudom. Csak úgy meglepődtem.. (mosolyogtam) Háát pókember szerepét szívesen átvenném.

~Pókember? És miért pont az? Egyébként az jó, mert tudsz falon mászni.. meg ilyenek. (nevetett) ~Hát nyílván azért, mert lányokat lehet megmenteni.. (nevettem) De amúgyis tetszik az egész pókember film is, szóval tényleg, jó filmnek tartom. (magyaráztam) Később feltette a következő 3 kérdést, válaszoltam rájuk és hazafelé vettem az irányt. Kicsit kifárasztottak, bár mégiscsak kérdeztek, de az egész olyannak tűnt, mint egy testnevelés óra. Fura volt, de jól éreztem magam. Remélem hogy az újságok nem kezdenek utánam nyomozni, hogy elárultam hogy van barátnőm..

Béke.

Mikor kinyitottam a szemem, nagyon homályosan láttam. Volt bent valaki, csak nem tudtam kivenni az arcát. Később persze már beállt a kép. Linda volt az. És egy kórházban voltam, de az a durva, hogy mindenre emlékszem. Nem volt emlékezetkiesésem, meg hasonló bajok.. Meglátta hogy felébredtem, egyre közelebb jött és megcsókolt.

~Ezt miért kaptam? (mosolyogtam) ~Háát.. azt még én se tudom. Jól vagy? Balázs hívott hogy rádtörték az ajtót. (kérdezte) ~Igen jól vagyok. Balázs hívott? De ő honnan tudta hogy... - és mielőtt befejeztem volna a mondatot, bejött Balázs és közbeszólt: ~Valószínűleg Dóri nyomhatta meg a hívás gombot. És így akarta jelezni, hogy menjek oda. De neki semmi nyoma.. (magyarázta) ~Ne! Dóri!! (sírtam el magam) ~Nyugi! Biztos hogy jól van. (nyugtatott meg, bár felesleges volt mert tudtam hogy nincs jól) ~Jól van? Te nem láttad a sebeit a kezein! Őt veri az ex pasija! És most elvitte.. (dünnyögtem sírva)

~Jézusom.. (reagált Linda) Láttam Balázs arcán, hogy már nem tud megszólalni. Talán nem kellett volna elmondanom. De már megtettem. ~Ez borzasztó. (hajtotta le a fejét Balázs) ~Ugye? Már mindjárt más szemmel látjátok a dolgot.. Szegény! Én voltam a hülye, nem kellett volna magamhoz vinni. De akkor hagytam volna ott? Áhh azt nem mertem volna. (szomorkodtam)

~Nyugi! Be fogjuk jelenteni a rendőrségnek. Ők majd intézkednek! (nyugtatott Balázs.. de nem sok sikerrel) ~Jah persze.. (töröltem le a könnyeim) ~És egyébként ki az a Dóri? Mert én semmit sem tudok. (kérdezte Linda) ~Khm.. (köhécselt Balázs) Na akkor én most megyek. Cső! Szia! (búcsúzott el Feka..) ~A barátnőm. Írt myspace-n levelet hogy talizzunk, aztán találkoztunk és satöbbi. (mosolyogtam) ~Aha. Azt hittem hogy belém vagy szerelmes, akkor az nem igaz? (kérdezte)

~Dehogynem. Igaz, csak.. Az rég volt. (magyaráztam) ~Ja rég volt. Pár nappal ezelőtt csókoltál meg nem emlékszel? És amúgy akarod a stábot? Mert én igent mondtam. ~De emlékszem, és jó volt. (mosolyogtam) ~Persze akarom! Csak nem tudom hogy mikor kezdhetnénk el forgatni, mivel most pár napig tuti hogy bent tartanak..

Ezután szó nélkül kiment és egyedül maradtam. Kicsit fura volt, de mindegy. Nem érdekelt. Csak egy valami érdekelt az pedig nem más, mint Dóri. Vajon most hol lehet, mit csinálnak vele? Megint elkezdtem sírni és azok a könnyek valahogy nem valósak voltak. Nem éreztem semmit az arcomon, pedig könnyeztem. De ezt biztos csak beképzeltem, ilyen nincs!

Aztán bejött Peti és Miki. Nagyon örültem nekik, és szorosan átöleltem őket, miközben ismét könnyeztem. Nem tudtam abbahagyni a sírást, annyira hiányzott a szerelmem. Milyen érdekes. Még csak pár napja találkoztunk, de már a szerelmemnek tekintem. Ilyen még soha nem volt. Nem bíztam még ennyire egy emberben, mint benne. Nagyon szeretem.

Másnap már hazaengedtek, nem gondoltam volna hogy ilyen hamar mehetek.. De ennek csak örülök. Már csak egy baj van. Dóri! Rettenetesen hiányzott, mi lehet vele? Nem értem. Miért én kapom meg azt a lányt, akinek olyan bonyolult az élete? Sajnos erre szerintem sosem fogok választ kapni. Hazamentem, anyuéknak elmeséltem mindent az elejétől a végéig.

Már csak várnom kellett. Várnom kellett egy valakire hogy megjelenjen előttem. Az sem érdekelt ha szakadt, széttépett ruhába jön haza, vagy ha véresre van verve. Csak jöjjön már. Legszívesebben megverném azt az embert, még így is hogy félig "beteg" vagyok. Este lett, besötétedett. Egyedül voltam az ágyon. Nem volt jó a másik felére nézni. Mert nincs ott egy Dóri nevű lány, kinek szemében benne van a boldogság, a mosolya elbűvölő, de bármit mondok rá, mind felesleges. Hiszen úgysem jön haza, már elcsábította az exe. Komolyan még ez lenne a jobbik, ennek jobban örülnék, minthogy megverné.

Aztán valaki bejött a bejárati ajtón. Kimentem megnézni, és Dóri volt! ~Dóri! (kiabáltam) ~Jaj Tomi,  jól vagy? (kérdezte) ~Én? Remekül! És te? Megvert? Ugye nem? Nagyon hiányoztál! Szeretlek! ~Én jól vagyok, nem vert meg. Csak leitatott meg le akart velem feküdni. De nem történt semmi. (hajtotta le a fejét) ~Nem haragszom! Ha meg is történt.. Az a lényeg hogy jól vagy! És ő hol van? ~Már börtönben. (mosolygott) Nem tudom ki, de valaki hívta a rendőrséget. Fogalmam sincs hogy ki volt. (nézett rám kérdőszemekkel) ~Én se tudom. De már vége! (öleltem meg, és megcsókoltam)

A nemkívánt bonyodalom

~Tényleg? (lepődtem meg) ~Igen! Megvan! A neten sok becsapós cucc volt így hát ott befejeztük a keresést, de a telefonkönyvben felhívtunk egy embert aki pénzügy miniszter, és tőle lehet hogy kapunk kölcsön. A szavaiból azt vettem ki, hogy elég megbízható egy személyiség.. (mosolygott) ~Naa szuper! (örültem meg) ~Az! Amúgy meg mikor te távol voltál, felhívtak a Mokkások, holnap reggel fél7-re be kell mennünk!

~Grrrr. utálok korán kelni! (mormogtam) ~Sajnálom, de muszáj! (nevetett) ~Jó oké! És milyen témában? (kérdeztem) ~A szüzesség elvesztéséről fogunk beszélni.. (nevetett) ~Ohh. az érdekes lesz. (mosolyogtam) Na akkor én most hazamegyek.. Kell írnom egy dalszöveget, valahogy megihletett Dóri mosolya. (ábrándoztam..) ~Oké! Akkor holnap találkozunk, szia!

Elbúcsúztunk és hazamentem. Olyan fura volt minden, de mégis  jó. Már alig vártam hogy újra együtt aludhassak Dórival, hazaértem és felhívtam. ~Szia Dóri! (köszöntem bele a telefonba) Nem hallottam semmilyen köszönést, pedig valaki felvette a telefont. Egy jó ideig nem szólt bele senki.. Halk szuszogásokat hallottam. Nagyon megijedtem, vajon mi lehet Dórival? Aztán kinyomtam a telefont, és próbáltam nem gondolni rá..

De nem bírtam magammal, elraktam a telefont, és átmentem Dórihoz. A szívem már nem vert hevesen, úgy éreztem hogy kezd leállni. Nagyon fura érzés volt, egyre lassabban vert, miközben úton voltam. Nem tudom hogy mi van velem, kezdtem szédülni is, de nem fordulhattam vissza. A szerelmemért bármit!

Aztán odaértem, felcsöngettem, de nem vették fel. Innen tudtam hogy valami baj van. Szerencsére jött ki egy szomszéd, és így már be tudtam menni. Felmentem a lépcsőkön, közben hangokat hallottam. Egy sírást. Ez Dóri! Gyorsan felszaladtam, az ajtó nyitva volt amit nagyon furcsáltam.. Bementem és odaszaladtam Dórihoz. Le volt kötve a két keze, és elég csúnya sebek voltak rajta.

~Dóri! (kiabáltam) ~Tomi? Ne!! Vissza fog jönni! (mondta kisírt szemekkel, miközben leszedtem a kezéről a köteleket) ~Na gyere állj fel, és szedd össze magad! Ki fog vissza jönni, és mi történt? (kérdeztem kétségbeesetten, közben elejtettem pár könnycseppet) ~A volt pasim! Be van rúgva, most hozza a haverjait! Tomi kérlek ne! Féltelek! Menj haza! (kiabálta) ~Nem, azt már nem! Nem fogom hagyni hogy agyonverjék a barátnőmet! (közben adtam egy puszit az arcára) ~A barátnődet? Tomi! Szeretlek! (letörölte a könnyeit, és átölelt)

~Én is szeretlek! De mi történt? (kérdeztem) ~Mérges rám! Megtalálta azt a levelet amit írtam neked myspace-n. Tudja a jelszavam, a levelet meg elfelejtettem kitörölni. Olyan boldog voltam hogy visszaírtál, hogy ez eszembe se jutott. (magyarázta) ~Jól van, értem! És ezeket ő csinálta? (mutogattam rá a kezén lévő sebekre) ~Igen, ő! De nem fontos! Naa Tomi kérlek szépen, menj haza! Bármelyik pillanatban itt lehetnek. (könyörgött) ~Oké! Együtt megyünk haza! Ma ott alszol nálam, úgy is ez volt a terv.. (mosolyogtam) Gyorsan pakold össze a cuccaidat, de csak ami fontos! Most nincs időnk a pakolgatásra! (mondtam sürgetően)

~Jól van, pakolok! Tomi, nagyon szeretlek! Te olyan kedves vagy velem, én ezt nem érdemlem meg. (csókolt meg, miközben összepakolta a cuccait) ~Nah most ne beszélj, inkább pakolj! Siess! Összepakolt, és leszaladtunk az utcára. A figyelemfelkeltés elkerülése céljából kapucnit tettünk a fejünkre, és futottunk a lakásomhoz.  Szerencsére sikeresen hazaértünk, és bezárkóztunk. Felhívtam anyuékat hogy most 1-2 napig ne keressenek, utána el is magyaráztam hogy miért..

~Ááá! (kiabált fel Dóri, miközben a kezét ápolgattam) ~Hát ezek azért nem kicsi sebek! És miattam volt mérges, vagy csak a részegség van rá ilyen hatással? (kérdeztem) ~Nem dehogyis! Ő mindig részeg, bár nem különb, józanul is így viselkedik. Nagyon kell vigyázni vele, bármi hülyeséget mondd az ember, már felhúzza magát. (magyarázta) Értem! És akkor most a lakásodon fog keresni, nem? Itt ugye nem fog? Nem írtad le sehova a címem, ugye? (kérdeztem) ~Nem írtam! Úúú tényleg! Te elküldted a levélben a címed és a telefonszámod, és ha visszanézi, akkor meg fog keresni! Tomi, sajnálom! De hülye vagyok! (és elkezdett ismét sírni) ~Jaaj ne mondj butaságokat! Nem vagy hülye, ha szerencsések vagyunk akkor most nincs fent myspace-n nem? Mármint a tiéden.. akkor most azonnal be kell lépned, tessék itt van a laptopom! Ha te be vagy lépve, akkor ő már nem tud belépni! (mosolyogtam)

~Tomi! Te olyan okos vagy! (mosolygott el) Belépett myspace-ra, és így már biztonságban voltunk. Legalábbis egy időre. ~Na a kezed nem a legjobb, de szerintem nem gáz! Az volt, de már nem! (pusziltam meg a kezét) ~Köszönöm! Na és most? (kérdezte remegő hangon) ~Most próbálj megnyugodni! Kérsz valamit enni? (kérdeztem) ~Nem kell, köszi! De egy pohár ásványvíz jól esne! (mondta) Be is hoztam neki az ásványvizet, és megcsókoltam a száját.

~Köszi! Próbálok megnyugodni, de nem megy! Nagyon hülye vagyok, valld be! Belekevertelek ebbe az egészbe, pedig tudtam jól hogy ő ilyen. Ő nem adja fel, próbál visszaszerezni.. (magyarázta, miközben ivott egy kortyot) ~Aha. Erőszakos módon próbál visszaszerezni? És ha sikerülne neki, akkor még jobban kínozna? (sóhajtottam) ~Valószínű! Nem tudom mihez kezdjek.. (megint elpityergett) ~Ezt el kell mondani a rendőröknek, és szépen lecsukják az illetőt. Ennyi. Nincs más választás! Ilyen őrült, elmebeteg szabadlábon? (kérdeztem, és átöleltem)

Nem válaszolt, ő is átölelt. Lefeküdtünk az ágyra és szorosan egymáshoz bújtunk. Látszott rajta hogy nagyon fél, hogy őszinte legyek, én is! Nagyon remélem hogy mihamarabb börtönbe kerül, vagy az idegosztályra, vagy bánom is én.. Egy ideig csak feküdtünk. Nem érdekelt semmi, csak az hogy vele vagyok. Aztán beindult a fantáziám, de próbáltam leállítani magam, most nagyon ideges lehet szegény.. Aztán csókolóztunk, ölelkeztünk. Nem akartam elengedni soha többet. Minden olyan jól indult, és most jönnek a rosszak? (gondoltam magamban)

Felálltunk és átöleltük egymást. Később hallottunk valami kopogás szerű dolgot a bejárati ajtó fele. Átölelve mentünk ki az előszobába.. Ránéztem és láttam, hogy szinte remeg minden testrésze. Megpusziltam a haját, és mondtam hogy maradjon ott ahol van. Én elkezdtem az ajtó felé közeledni, és hallgatóztam. Hallottam lépéseket, és egyszer csak: CSAAAAAAAAAAAATTTT!!! Az ajtót betörték, én meg eszméletlenül feküdtem a földön, az ajtó meg rajtam.

~Tomi!! (kiabálta Dóri) ~Hagyjál békén, úgyse leszek a tiéd soha soha soha! Neee!! Eressz el!!

Szerelem, szerencse, siker.

~De mégis hogy szerezzünk hirtelen annyit? (kérdeztem) ~Figyelj! Ne aggódj majd kitalálunk valamit! Még van 1 hónap, nyugi! Tényleg, amúgy mondtad a telefonban hogy akartál hívni. Mit akartál mondani? ~Jah hát csak azt hogy elhívtak randira, meg Zé feljött és újra akarja csinálni a Stábot.. de Linda.. (nyögtem ki, miközben a szívem csak úgy bumbumbum..) ~Nem haragszik rád! Pont ma beszéltem vele, és csak azért volt mérges mert a pasija megláthatott volna.. és mégis csak lesmároltad.

Szerencséd van, hogy Linda van olyan kedves és nem mondja el neki.. (mosolygott rám kacsintós szemmel) ~Jah szerencsém.. az mostanában nincs velem. (szomorkodtam) ~Dehogynem! Linda is megbocsátott, meg elhívtak randira. Tényleg! És hogy hívott el? ~Interneten.. (válaszoltam, de még mindig a szívem csak úgy bumbumbum) ~De bőbeszédű vagy! (nevetett) ~Ohh. írt myspace-n levelet és úgy. nahhh így már jobb? (morogtam, és a szívem még mindig bumbumbum) ~Igen. Egy fokkal jobb! (mosolygott)

~Feszültnek látszól! Nem akarsz itt aludni? Úgyis kell szereznünk pénzt, hátha neten találunk valamit.. (Balázs szavai valahogy mindig megnyugtattak, bármi is volt. még ha nagyon nagy bajban is voltam, ő mindig segített) ~Persze! Maradok! De el kéne mondani Petiéknek is.. ~Már megtettem! Ők is hamarosan ideérnek. (mosolygott) ~Húú akkor jó. Ezután halk dorombolásra lettem figyelmes, mintha a lábamhoz dörgölőzne valami. ~Mijáúú! Óó ez Feka macskája! (mondtam magamban..)

KoppKopp! Aztán kopogtak az ajtón, gondoltam csakis Petiék lehetnek. Balázs kinyitotta az ajtót és bejött Miki és Peti is. Leültünk és kerestünk neten hogy hogy lehet minél hamarabb pénzt keresni. Meg a telefonkönyvben is nézegettünk embereket, akik ilyen pénzügyekkel foglalkoznak. Sajnos nem jártunk sikerrel, de nem adtuk fel. Természetesen holnap folytatjuk a kutatást.. Bár már nincs sok idő, ez az 1 hónap hamar elmegy, de úgy érzem, hogyha nagyon meg akarjuk szerezni azt a pénzt, sikerülni is fog!

Megnéztünk egy filmet, aztán aludtunk.. Másnap Balázs anyukája hozta nekünk a reggelit, ettünk, ittunk, beszélgettünk.. ~Tomi! Ma lesz a randid, el ne felejtsd! (figyelmeztetett Balázs) ~Igen tudom. Dehogy felejtem el. (mosolyogtam) ~Na és milyen a lány? (kérdezte Peti) ~Hát őőő. szép. igen szép! (bólintottam, bár nem tudom mire..) Aztán elkezdtek nevetni, gondolom rajtam. De miért? Ennyire butaságot mondtam? Na és veletek mi van? (kérdeztem tőlük..) ~Miki? ~Jól vagyok, köszi! (nevetett) ~De nem úgy értette.. (szólt közbe Balázs) ~Hagyjuk inkább! (legyintett a kezével Miki)

~Hehe! Na jól van. Nem tudom ki hogy van vele, de én befejeztem a reggelit. Megnézem Lulut hogy van, adok neki enni, meg a macskáknak is, aztán keresek a neten pénzügyi emberkét. (mosolygott Feka) ~Én is megyek keresni, Miki jössz? (kérdezte Peti) ~Persze, felőlem mehetünk! (válaszolt) ~Na akkor mindenki menjen a dolgára, Tomi te ne aggódj, meg lesz a pénz! 2-kor meg.. tudod mi.. (kacsintott Feka) ~Jaja! Na akkor én megyek is kivasalom a hajam, meg rendbe szedem magam.

El is indultam a fürdőszoba felé. Lefürödtem, hajat vasaltam, fogat mostam, átöltöztem. 2 óra lett. Vártam a csörgést... egyszer csak megcsörrent a telefonom aminek nagyon örültem, felvettem és egy  gyönyörű lágy hang beleszólt: ~Szia Tomi! Na akkor jössz? Itt vagyok lent.. ~Szia! Persze megyek. Kimentem az ajtón és lementem.. Mikor megláttam Dórit, kellemesen csalódtam benne. Gyönyörű volt, mint a képeken. A szívem igencsak hevesen vert, a tenyerem elkezdett izzadni, a levegővételem sem volt normális.

~Szia! (köszönt rám mosolyogva) ~Szia Dóri (és egy gyengéd csókot nyomtam a szájára..) ~Nagyon örülök! Erre várok már nem is tudom hogy mióta.. ~Ohh. igen? Nem megyünk el a mekibe? (kérdeztem, a szívem csak bumbumbum) ~De elmehetünk! (a mosolya eszembe juttatta a frissen nyírt mezőt, nem tudom hogy ez hogy jutott az eszembe, remélem hogy ilyen butaságokat nem fogok kimondani a számon) ~Rendben! Akkor menjünk!

És elkezdtünk sétálni a meki felé.. A tenyerem még mindig izzadt, tudtam, hogy ebből lesz valami. Ez jelent valamit. Azt, hogy szerelmes vagyok! Nagyon boldog voltam. Teljesen belé szerettem, pedig alig tudtam róla valamit. A meki előtt leültünk egy padra és elkezdtünk beszélgetni. Kérdezgettem a hobbijáról, meg hogy kik a kedvencei. Hasonló a zenei ízlésünk, ő is rajong a Fall Out Boy-ért, és ez tök jó.

Aztán kezdett felmelegedni a levegő.. Nem várhattam meg azt hogy ő csókoljon meg, tehát lassan a szám az ő szája felé közeledett, becsukta a szemét és így már tudtam, hogy tudja mit akarok és ez megnyugtatott. Közben átöleltem, ő is átölelt, aztán felálltunk mert úgy mégis közelebb tudunk kerülni egymáshoz. Aztán a kezeim valahogy a fenekéhez ért, nem tudtam irányítani magam. Közben csókolóztunk, nagyon forró volt az egész. Forró és nyálas.

Aztán elengedtük egymást, mert mégis nyilvános helyen vagyunk. Már be se mentünk a mekibe, átmentünk hozzá.. Nagyon boldog vagyok, biztos hogy ő az igazi, sőt, tudom! Aztán átkaroltam, levettem a felsőjét, lefektettem és csak csókolgattam a vállát, a száját, az arcát.. mindenét. Aztán levettem a melltartóját, fogalmam sem volt hogy mit csinálok, csak azt tettem amit a szívem diktál. Később lekerült a többi ruha is és csak csókolóztunk, ölelkeztünk. És kimondtam azt a szót: ~Szeretlek! (mosolyogtam, és tovább csókoltam) ~Én is! Nagyon!

Olyan őszinte volt az összes szava, pedig alig ismertem. Nagyon belé szerettem. Ő nem olyan lány mint a többi, ő más! És valahogy elaludtunk. Másnap nagyon fájt a nyakam, nagyon hülyén feküdhettem. Felébredtünk és meg masszírozott anélkül, hogy tudta volna, hogy fáj a nyakam. Mintha gondolatolvasó lett volna.. ~Szeretlek! (mondtam) Megfordultam és megcsókoltam. Aztán valahogy megint az ágyon voltunk, és csak csókolóztunk, és mondogattuk egymásnak hogy szeretlek. Minden olyan romantikus volt.

Később felöltöztünk, és elbúcsúztam tőle. Visszamentem Balázsékhoz.. ~Nah heló! Hogy hogy nem jöttél haza? (nevetett Balázs) ~Heló! Háát úgy néz ki, hogy szerelmes vagyok! (mondtam) ~Na az tök jó! Hallod, megvan a pénz! (mosolygott)

Új élet.

Csörr csörr.. szólt a kaputelefon. Ki lehet az ilyenkor? (mormogtam magamban) Ránéztem az órára: 5 óra?? basszus semmit se aludtam és nem emlékszem semmire. A tegnapi buli jó nagy nyomot hagyhatott rajtam, ha még arra sem emlékszem hogy hol buliztunk, vagyhogy hol volt a buli helyszíne.. Nagy nehezen kimásztam az ágyból, és odaszaladtam kinyitni az ajtót. ~Zé?? Heló! Hát te? (kicsit furcsáltam hogy mit akarhat 5 órakkor a menedzsmentem..)

~Szevasz Tomi! Húúde másnaposan nézel ki! (nevetett) ~Ennyire látszik? Gyere be! (mosolyogtam kómás fejjel.. szörnyen nézhettem ki, de nem is érdekelt) Bejött az ajtón és leült a konyhába. ~Kérsz kávét? (kérdeztem) ~Nem kell, köszi! De rád úgy látom rád fér! (mosolygott) ~Háát.. Na és mijáratban errefele? (kérdeztem kíváncsiskodóan) ~Tegnap este stábos videókat nézegettem, és arra gondoltam mi lenne, ha újra összehoznánk a csapatot? Mit szólsz hozzá? (kérdezte) Pufff. Köptem ki a kávét.. ~Jajj bocsi, csak ez elég hirtelen jött. Hozok valami rongyot! Elmentem keresni egy rongyot vagy valami szivacsot, hogy minél tovább húzzam a válaszadást. Mert ugye Lindával eléggé összevesztünk a tegnapi bulin, és nem akartam hogy ebből valami nagy lavina süljön ki.

Végül találtam a fürdőszobában egy rongyot vagy nem is tudom hogy mi volt az, kicsit még bennem volt az alkohol hatása.. De az nekem tökéletesen megfelelt. Visszamentem a konyhába, feltöröltem a tócsát és reménykedtem hogy nem kell majd válaszolnom, vagy legalábbis nem kérdezi meg még egyszer és elfelejti az egészet. ~Naa? (kérdezte morcosan, látszott rajta hogy már nincs túl viccelődős kedvébe) ~Mi na? Jaaa, hát izé.. (nyögtem ki, miközben feltöröltem a kávéscuccot)

~Figyelj! Lindával eléggé összevesztünk a tegnapi bulin egy kis dolgon, aaaz nem fontos hogy min. (mosolyogtam) ~És.. szóval érted. ~Miért? Akkor majd kibékítelek titeket! És szabad tudni hogy min? (kérdezte) Fogalmam sincs hogy mit mondjak, teljesen extázisba kerültem, mert elég cikis sztori volt és nem akartam még ezzel is terhelni. De Zé előtt nem titkolózgatok, meg nagyon jóban vagyunk és a titok még a barátságon is múlhat, hiszen mégis csak a menedzsmentem.. ~Háát, szóval.. De megkérhetlek valamire? Ne röhögj ki légyszíves! (mondtam, és úgy látszik hogy az idegességem még a szomszédokra is hatással van)

Mielőtt válaszolt volna, hangos kopogásokra lettem figyelmes. Kopp Kopp!! ~Hát ez meg ki a... (nem akartam káromkodni, próbáltam visszafogni magam, de egyszerűen szétrobbantam hogy még a kávémat se ihattam meg) Gyors rágyújtottam és kinyitottam az ajtót. ~Tomika bogaram! (köszöntött az édesanyám) ~Szia anyu! Bocs de most nem érek rá, épp Zé-vel beszélgetek! Fontos? ~Igen fontos! Hoztam egy kis muffint! (mosolygott) ~Jó, köszi szépen! Átvettem a kezéből, és bevittem a konyhaasztalra. ~Nincs mit fiacskám! Na én most nem is zavarnék! Szerbusztok! Állt le a küszöbről, és elment. Hallottam hogy Zé kuncogott a mosolya alatt. Na mindegy. Visszamentem a konyhába és leültem egy székre.

~Szóval hol is tartottunk? (kérdeztem) ~Húú Tomi! Hát a tegnapi buli! És a válaszom természetesen igen! Nem foglak kiröhögni bármiről is legyen szó! (nevetett) ~Ja persze.. na csak annyi volt, hogy Linda pasija is ott volt és így már rögtön tudtam hogy nincs esélyem. De persze ott volt Feka is meg a többiek. És mikor a pasijának csörgött a telefonja, és elvonult távolabbra, egyedül maradtunk Lindával. Tudtam hogy nem lesz könnyű, és elég kockázatos amit kigondoltam, de nem lehet az érzéseket elnyomni. Kivártam a megfelelő pillanatot.. Linda barátnői  is elvonultak beszélgetni. Még a pasija sem jött vissza a telefonálgatásból, Fekáék előtt meg nem szégyelltem magam, ők tudták hogy mi a szitu.. Szóval megdicsértem hogy csinos meg ilyenek. És megcsókoltam.

Érdekes volt, mert hagyta magát, nem tolt el.. Aztán utána Linda kérdezte, hogy én mit képzelek? És így vesztünk össze. De ő is élvezte, és még azzal jön hogy mit képzelek? Ez milyen már? ~Hát nem tudom.. Nem vagyok az ilyenekben szakértő, én menedzsment vagyok. De azért köszi hogy elmondtad, így legalább tudom hogy Linda válasza mi lesz.. De benne lennél? Béküljetek ki! Hívd fel! Lehet hogy már rég elfelejtette! (biztatott) ~Hát nem tudom.. Egyébként benne lennék, tényleg! Jó ötlet! De most rendbe kell szednem magam.. majd megbeszéljük! ~Oké! De akkor én beszélek vele, biztos hogy nem haragszik rád! És amúgy tényleg bejön neked? (kérdezte) ~Ki? Jaaa. ja. be! (nevettem) ~Hehe! Na akkor én most megyek! Hagylak pihizni! Heló!

Kivezettem az ajtóig és elbúcsúztunk. Na most szerintem megyek fürdeni, aztán kockuláás!  Lefürödtem, aztán benyomtam a laptopomon a bekapcsolás gombot. Felmentem a Myspace-ra, és küldtek nekem egy igen érdekes levelet. A címben az állt, hogy randi:

Szia Tomi! Bocsi hogy bejelöltelek így ismeretlenül, de már régóta tetszel. Jó most ez egy kicsit furán hangzik, de tényleg én ezt érzem. Nem vagyok rajongó, meg semmi ilyen hasonló emberke. Egy átlagos lány vagyok, nincs bennem semmi különleges. És általában a fiúk szokták a lányokat randira hívni, de ez esetben nem hiszem hogy te ezt megtennéd. Szóval akkor talizunk valahol? Várom a válaszod! Puszi: Dóri

Megnéztem a képeit és nem rossz a csaj.. Visszajelöltem neki, és gondolkoztam hogy mi a fenét írjak vissza. Hosszú gondolkozás után úgy döntöttem, hogy miért is ne? Megírtam a telefonszámom, meg a címem és még odaírtam hogy találkozzunk a házam előtt délután 2-kor, és csörögjön rám ha megérkezett. A levelet elküldtem, most már csak a válaszra kell várnom. Eddig még soha sem hívott lány randira hogy őszinte legyek, de jó is így. Legalább nem kell fáradoznom a levél megírásán, meg nem kell beégnem..

Érdekes módon Dóri 5 perc múlva válaszolt is.. És okét írt, szóval tökjó. Rágyújtottam, aztán csináltam valami szendvicset. Egész nap nem ettem semmit, még a reggeli kávé is elmaradt.. Ettem ittam, aztán felhívtam Fekát hogy megosszam vele a történteket. De mielőtt rámentem volna a hívásra, ő hívott engem. ~Nah heló! Pont most akartalak hívni! ~Helóheló! Figyelj, gáz van! Most kaptam egy levelet, lehet hogy le fognak csukni téged! Gyere át, beszélnünk kell! Most! (kiabálta) Nagy megdöbbenésemre ledobtam a telefont, felöltöztem és átrohantam Balázshoz amilyen gyorsan csak tudtam.

Úgy berontottam hozzájuk, mint még soha.. ~Nah mi van? (a szívem majd kiugrott, annyira megijedtem) ~Szia! Figyelj, az imént küldték ezt a levelet:

Tisztelt Molnár Tamás és bandája!

2010 április 6-án, a wigwam rockklubban lévő "buli" után, rettenetes dolgokat tapasztaltak a biztonsági őrök. Üvegszilánkok, használt óvszerek, cigifüst, eltört asztalok és székek, és ami még a legmegdöbbentőbb az a leszakadt WIGWAM betűk! Amennyiben nem fizetik ki az alábbi összeget: 40.55700 Ft-ot 1 hónap alatt, kötelességünk bezárni a Wigwam rockklubot, és önöket börtönbe zárni 1 évig! Tisztelettel: Tininindzsa teknőcök (jó ezt most ne nézzétek, nem tudtam mást kitalálni XD)

~Micsoda? Bezárják a wigwamot? És mi börtönbe kerülünk? (kérdeztem kétségbeesetten Fekától, de sajnos tudtam a választ, csak nem akartam elhinni) ~Igen Tomi! Össze kell szednünk azt a pénzt minél hamarabb!