AFC Tomi mindennapjai.

Szerelem, szerencse, siker.

~De mégis hogy szerezzünk hirtelen annyit? (kérdeztem) ~Figyelj! Ne aggódj majd kitalálunk valamit! Még van 1 hónap, nyugi! Tényleg, amúgy mondtad a telefonban hogy akartál hívni. Mit akartál mondani? ~Jah hát csak azt hogy elhívtak randira, meg Zé feljött és újra akarja csinálni a Stábot.. de Linda.. (nyögtem ki, miközben a szívem csak úgy bumbumbum..) ~Nem haragszik rád! Pont ma beszéltem vele, és csak azért volt mérges mert a pasija megláthatott volna.. és mégis csak lesmároltad.

Szerencséd van, hogy Linda van olyan kedves és nem mondja el neki.. (mosolygott rám kacsintós szemmel) ~Jah szerencsém.. az mostanában nincs velem. (szomorkodtam) ~Dehogynem! Linda is megbocsátott, meg elhívtak randira. Tényleg! És hogy hívott el? ~Interneten.. (válaszoltam, de még mindig a szívem csak úgy bumbumbum) ~De bőbeszédű vagy! (nevetett) ~Ohh. írt myspace-n levelet és úgy. nahhh így már jobb? (morogtam, és a szívem még mindig bumbumbum) ~Igen. Egy fokkal jobb! (mosolygott)

~Feszültnek látszól! Nem akarsz itt aludni? Úgyis kell szereznünk pénzt, hátha neten találunk valamit.. (Balázs szavai valahogy mindig megnyugtattak, bármi is volt. még ha nagyon nagy bajban is voltam, ő mindig segített) ~Persze! Maradok! De el kéne mondani Petiéknek is.. ~Már megtettem! Ők is hamarosan ideérnek. (mosolygott) ~Húú akkor jó. Ezután halk dorombolásra lettem figyelmes, mintha a lábamhoz dörgölőzne valami. ~Mijáúú! Óó ez Feka macskája! (mondtam magamban..)

KoppKopp! Aztán kopogtak az ajtón, gondoltam csakis Petiék lehetnek. Balázs kinyitotta az ajtót és bejött Miki és Peti is. Leültünk és kerestünk neten hogy hogy lehet minél hamarabb pénzt keresni. Meg a telefonkönyvben is nézegettünk embereket, akik ilyen pénzügyekkel foglalkoznak. Sajnos nem jártunk sikerrel, de nem adtuk fel. Természetesen holnap folytatjuk a kutatást.. Bár már nincs sok idő, ez az 1 hónap hamar elmegy, de úgy érzem, hogyha nagyon meg akarjuk szerezni azt a pénzt, sikerülni is fog!

Megnéztünk egy filmet, aztán aludtunk.. Másnap Balázs anyukája hozta nekünk a reggelit, ettünk, ittunk, beszélgettünk.. ~Tomi! Ma lesz a randid, el ne felejtsd! (figyelmeztetett Balázs) ~Igen tudom. Dehogy felejtem el. (mosolyogtam) ~Na és milyen a lány? (kérdezte Peti) ~Hát őőő. szép. igen szép! (bólintottam, bár nem tudom mire..) Aztán elkezdtek nevetni, gondolom rajtam. De miért? Ennyire butaságot mondtam? Na és veletek mi van? (kérdeztem tőlük..) ~Miki? ~Jól vagyok, köszi! (nevetett) ~De nem úgy értette.. (szólt közbe Balázs) ~Hagyjuk inkább! (legyintett a kezével Miki)

~Hehe! Na jól van. Nem tudom ki hogy van vele, de én befejeztem a reggelit. Megnézem Lulut hogy van, adok neki enni, meg a macskáknak is, aztán keresek a neten pénzügyi emberkét. (mosolygott Feka) ~Én is megyek keresni, Miki jössz? (kérdezte Peti) ~Persze, felőlem mehetünk! (válaszolt) ~Na akkor mindenki menjen a dolgára, Tomi te ne aggódj, meg lesz a pénz! 2-kor meg.. tudod mi.. (kacsintott Feka) ~Jaja! Na akkor én megyek is kivasalom a hajam, meg rendbe szedem magam.

El is indultam a fürdőszoba felé. Lefürödtem, hajat vasaltam, fogat mostam, átöltöztem. 2 óra lett. Vártam a csörgést... egyszer csak megcsörrent a telefonom aminek nagyon örültem, felvettem és egy  gyönyörű lágy hang beleszólt: ~Szia Tomi! Na akkor jössz? Itt vagyok lent.. ~Szia! Persze megyek. Kimentem az ajtón és lementem.. Mikor megláttam Dórit, kellemesen csalódtam benne. Gyönyörű volt, mint a képeken. A szívem igencsak hevesen vert, a tenyerem elkezdett izzadni, a levegővételem sem volt normális.

~Szia! (köszönt rám mosolyogva) ~Szia Dóri (és egy gyengéd csókot nyomtam a szájára..) ~Nagyon örülök! Erre várok már nem is tudom hogy mióta.. ~Ohh. igen? Nem megyünk el a mekibe? (kérdeztem, a szívem csak bumbumbum) ~De elmehetünk! (a mosolya eszembe juttatta a frissen nyírt mezőt, nem tudom hogy ez hogy jutott az eszembe, remélem hogy ilyen butaságokat nem fogok kimondani a számon) ~Rendben! Akkor menjünk!

És elkezdtünk sétálni a meki felé.. A tenyerem még mindig izzadt, tudtam, hogy ebből lesz valami. Ez jelent valamit. Azt, hogy szerelmes vagyok! Nagyon boldog voltam. Teljesen belé szerettem, pedig alig tudtam róla valamit. A meki előtt leültünk egy padra és elkezdtünk beszélgetni. Kérdezgettem a hobbijáról, meg hogy kik a kedvencei. Hasonló a zenei ízlésünk, ő is rajong a Fall Out Boy-ért, és ez tök jó.

Aztán kezdett felmelegedni a levegő.. Nem várhattam meg azt hogy ő csókoljon meg, tehát lassan a szám az ő szája felé közeledett, becsukta a szemét és így már tudtam, hogy tudja mit akarok és ez megnyugtatott. Közben átöleltem, ő is átölelt, aztán felálltunk mert úgy mégis közelebb tudunk kerülni egymáshoz. Aztán a kezeim valahogy a fenekéhez ért, nem tudtam irányítani magam. Közben csókolóztunk, nagyon forró volt az egész. Forró és nyálas.

Aztán elengedtük egymást, mert mégis nyilvános helyen vagyunk. Már be se mentünk a mekibe, átmentünk hozzá.. Nagyon boldog vagyok, biztos hogy ő az igazi, sőt, tudom! Aztán átkaroltam, levettem a felsőjét, lefektettem és csak csókolgattam a vállát, a száját, az arcát.. mindenét. Aztán levettem a melltartóját, fogalmam sem volt hogy mit csinálok, csak azt tettem amit a szívem diktál. Később lekerült a többi ruha is és csak csókolóztunk, ölelkeztünk. És kimondtam azt a szót: ~Szeretlek! (mosolyogtam, és tovább csókoltam) ~Én is! Nagyon!

Olyan őszinte volt az összes szava, pedig alig ismertem. Nagyon belé szerettem. Ő nem olyan lány mint a többi, ő más! És valahogy elaludtunk. Másnap nagyon fájt a nyakam, nagyon hülyén feküdhettem. Felébredtünk és meg masszírozott anélkül, hogy tudta volna, hogy fáj a nyakam. Mintha gondolatolvasó lett volna.. ~Szeretlek! (mondtam) Megfordultam és megcsókoltam. Aztán valahogy megint az ágyon voltunk, és csak csókolóztunk, és mondogattuk egymásnak hogy szeretlek. Minden olyan romantikus volt.

Később felöltöztünk, és elbúcsúztam tőle. Visszamentem Balázsékhoz.. ~Nah heló! Hogy hogy nem jöttél haza? (nevetett Balázs) ~Heló! Háát úgy néz ki, hogy szerelmes vagyok! (mondtam) ~Na az tök jó! Hallod, megvan a pénz! (mosolygott)